Feltöltve: 2010-06-15 14:25:04
Megtekintve: 10620
Ihlet
Az alkotáshoz, a közvélemény legalábbis így tartja, ihlet kell. Nem biztos, hogy ezt jól tartja, bár, el kell ismernem: a közvélemény, illetve annak csacskasága egyeseket jóltart, akiket nem kellene jóltartania, másoknak viszont, akiket jól kellene tartania, betartat. (Számos közvélekedésről megírtam már, hogy az mekkora szamárság, de az igazságot a köz nem szereti, ezért nem is örvendek ám közszeretetnek!)
A vershez az ihleten kívül elég egy ceruza, meg egy papírdarabka is. Ezzel szemben a festményhez a vásznon kívül ecsetek és festékek is kellenek. Esetleg festőállvány is. Az tehát kölségesebb. Más kérdés, hogy a festményt ki lehet függeszteni a falra, ahol jól hathat. A vers is kifüggeszthető ugyan a falra, de ott nem hat olyan jól, mint a festmény. Előny - hátrány.Valamit valamiért.
A közvéleménnyel ellentétben úgy gondolom: az ihlet nem csak magától jöhet meg, hanem eljövetele ki is kényszeríthető. Annyi minden kikényszeríthető a világban, - miért éppen az ihlet volna kivétel?
Most azt nem tudom még, hogy megjön-e számomra az ihlet a ma, de azt tudom: a dögmeleg megjött. Ilyenkor legjobb kimenni a természetbe, miután elvégeztetett: 1. kellő mennyiségű folyadék hátizsákba tétele, 2. annak észbe tétele, hogy mi a helyes magatartás, még akkor is, ha valaki a Napistent annyira imádja, mint..., 3. sapka fejre való rátétele, 4. a fedetlen bőr varjúháj helyett magas faktorú fényvédő krémmel való kenegetése.
A természetben ugyan kullancs is található, de korántsem annyi mint az átvitt értelem vett kullancs a városban. Szúnyog is van, de kevesebb vért szív, mint a városokban levő vérszívók.
Már itt is vagyok a természetben. Leheveredem a fűbe. A versíráshoz még nincsen ihletem. Felszólítom az ihletet, hogy jöjjön. Ha nem jön magától, megbánja!
Az ihlet azonban nem jön, egyelőre. Összetéveszti a demokráciás diktatúrát a demokráciátlan diktatúrával, és túlzott illúziókat fűz az elsőhöz. No ez nagy tévedés, inkább csak a címke más e kettőnél, meg kissé a csomagolás, ami a dobozban van, az lényegében ugyanaz, csak a demokráciátlan diktatúra érdekes módon sokkal demokratább volt, mint a demokráciás diktatúra, és sokkal kevésbé kétszínű. Ez egy élet tapasztalata, de nem ér semmit, mert az élethazudozás a kelendő, mindhalálig. (A mindhalálig azt jelenti: ha mindenki meghal, akkor a hazudozás is megszűnik. No ez az egyik lehetséges jövő.)
Az ihlet idecsalogatásához először verscímet kell találni. Sajnos, nélküle jó címet sem könnyű találni, de kevésbé jót lehet. A kevésbé jó kicsit koptatott, ilyesféle: Nyár, Bogár, Fa, Füvek és így tovább. Ezeket azonban én már mind felhasználtam, beleértve az "így tovább"-akat is. Legyen a vers címe Nyári rét. Írtam már ilyen címmel verset? Lehet, hogy írtam, de elfelejtettem. No semmi baj, ha én elfelejtettem, akkor más, aki olvasója volt, méginkább elfelejtette.
Így ez most már egyszerűbb és nagyszerűbb eset. Bele kell tenni a versbe egyet s mást. Például virágot. Itt van ez a kék virág, de nem tudom a nevét, mert nem katáng, azt jól ismerem. Annyi baj legyen, kinevezem katángnak. Nem nagy ügy. A Hungarian politika is kinevez olyanokat vörösnek, akik egyáltalán nem vörösök, még csak nem is rózsaszínűek. Vörösök mellett ültek valamikor, de attól még, hogy valaki leül valaki mellé, nem feltétlenül lesz olyan, mint az a valaki. Átnevezem a kékecske virágot katángnak. Nagy dolog! Hungaryban bárkit kineveznek-elneveznek angyalnak vagy ördögnek, ha a kinevezőknek ez az érdeke.
Mi kellene még a versbe, mármint a füvön és a katángvirágon kívül? Itt van egy hétpettyes katica, hétpróbás kis örömlányzsiványocskának látszik, kilóg a hártyás alsószoknyája. No ezt is beleteszem a versbe. Szerencsére egy szöcskét is lelek, az is jó lesz, zöld szélsőségesnek. Miként ijedeznek egyesek a szélsőségesektől! Ha nem lennének szélsőségesek, akkor azok lennének szélsőségesek, akik most nincsenek a szélen, mert ők kerülnének oda, spontán.
Most még mindig kell valami a versbe, azaz inkább valaki. Ez legyen egy felserdült emberlány, Kata nevű, az ilyen nevű jól passzol a katánghoz. Persze, csak virtuálisan van jelen, nem kell mindjárt jóra gondolni. Kék inget adok rá, az passzol az ég kékjéhez.
Most már sok minden van egy vershez, csak még ihlet nincsen. Miként nézhet ki egy vers ihlet nélkül? No nézzük csak!
NYÁRI RÉT
Kék ing Katán, s ing kék katáng,
s a légi kékben égi láng.
Kis katicán hét petty, kerek?
Kata pettyet számolni megy.
Egy szöcske jő, - vagy szebb jövő?
Szívéli zöld hát jöjj elő!
Szökkenj te szöcskés szerelem, -
de nehogy szélsőségesen!
Szélsőség, mikor löki szél,
népnek zöldeket bebeszél,
agy helyett zöldnek ott az ágy,
masíroznak a maskarák...
Hát... nem jó! Ihlet nélkül nem megy a dolog, mert a szép természeti környezetben nélküle előretör az a nyers, természetellenes természetű valóság. Sáskák falnak, mint a sáska, szöcske túlszökken minden észhatáron, hétpettyes katica...no ha az csak hét pettyel rendelkezne, akkor még pettytelen, szűz katicának is elmehetne... de akkor mint lehetne belőle alsószoknyáját levetni kész szépségkirálynő? Miként lehetne belőle e nagy piacversenyben Korunk Megaszépe?
Meg a... no de nem folytatom. Hangyák futkosnak rajtam, csiklandoznak, ami részükről méltánytalanság, hiszen mindössze néhány kővel vettem blokád alá bolyukat. MENSZ, hangya, mensz innen, nem itt van az ENSZ, különben az ENSZ is fütyül rátok kis barnácskák, mert bizonyos nagyhatalom, ha nem fütyül arra, amire javasolja, megtanítja kesztyűbe dudálni! Így hát inkább fütyül..
Én - szégyenem ugyan! - de nem tudok fütyülni. Sem szájjal, sem zöld levél felhasználásával. Fütyülővel tudok ugyan, de az nincsen most nálam. Hű, a rézfánfütyülőjét! Megint megcsípett egy hangya. Meg is torlom, a jogos nemzetközi világjogrend szerint: egy csípés a hangyák részéről, viszont harmic-negyven hangya halála.
Lehet, hogy méltó jogegyéne kezdek lenni ennek a piacjogállamnak, piacjogvilágnak?!
(2010)
A vershez az ihleten kívül elég egy ceruza, meg egy papírdarabka is. Ezzel szemben a festményhez a vásznon kívül ecsetek és festékek is kellenek. Esetleg festőállvány is. Az tehát kölségesebb. Más kérdés, hogy a festményt ki lehet függeszteni a falra, ahol jól hathat. A vers is kifüggeszthető ugyan a falra, de ott nem hat olyan jól, mint a festmény. Előny - hátrány.Valamit valamiért.
A közvéleménnyel ellentétben úgy gondolom: az ihlet nem csak magától jöhet meg, hanem eljövetele ki is kényszeríthető. Annyi minden kikényszeríthető a világban, - miért éppen az ihlet volna kivétel?
Most azt nem tudom még, hogy megjön-e számomra az ihlet a ma, de azt tudom: a dögmeleg megjött. Ilyenkor legjobb kimenni a természetbe, miután elvégeztetett: 1. kellő mennyiségű folyadék hátizsákba tétele, 2. annak észbe tétele, hogy mi a helyes magatartás, még akkor is, ha valaki a Napistent annyira imádja, mint..., 3. sapka fejre való rátétele, 4. a fedetlen bőr varjúháj helyett magas faktorú fényvédő krémmel való kenegetése.
A természetben ugyan kullancs is található, de korántsem annyi mint az átvitt értelem vett kullancs a városban. Szúnyog is van, de kevesebb vért szív, mint a városokban levő vérszívók.
Már itt is vagyok a természetben. Leheveredem a fűbe. A versíráshoz még nincsen ihletem. Felszólítom az ihletet, hogy jöjjön. Ha nem jön magától, megbánja!
Az ihlet azonban nem jön, egyelőre. Összetéveszti a demokráciás diktatúrát a demokráciátlan diktatúrával, és túlzott illúziókat fűz az elsőhöz. No ez nagy tévedés, inkább csak a címke más e kettőnél, meg kissé a csomagolás, ami a dobozban van, az lényegében ugyanaz, csak a demokráciátlan diktatúra érdekes módon sokkal demokratább volt, mint a demokráciás diktatúra, és sokkal kevésbé kétszínű. Ez egy élet tapasztalata, de nem ér semmit, mert az élethazudozás a kelendő, mindhalálig. (A mindhalálig azt jelenti: ha mindenki meghal, akkor a hazudozás is megszűnik. No ez az egyik lehetséges jövő.)
Az ihlet idecsalogatásához először verscímet kell találni. Sajnos, nélküle jó címet sem könnyű találni, de kevésbé jót lehet. A kevésbé jó kicsit koptatott, ilyesféle: Nyár, Bogár, Fa, Füvek és így tovább. Ezeket azonban én már mind felhasználtam, beleértve az "így tovább"-akat is. Legyen a vers címe Nyári rét. Írtam már ilyen címmel verset? Lehet, hogy írtam, de elfelejtettem. No semmi baj, ha én elfelejtettem, akkor más, aki olvasója volt, méginkább elfelejtette.
Így ez most már egyszerűbb és nagyszerűbb eset. Bele kell tenni a versbe egyet s mást. Például virágot. Itt van ez a kék virág, de nem tudom a nevét, mert nem katáng, azt jól ismerem. Annyi baj legyen, kinevezem katángnak. Nem nagy ügy. A Hungarian politika is kinevez olyanokat vörösnek, akik egyáltalán nem vörösök, még csak nem is rózsaszínűek. Vörösök mellett ültek valamikor, de attól még, hogy valaki leül valaki mellé, nem feltétlenül lesz olyan, mint az a valaki. Átnevezem a kékecske virágot katángnak. Nagy dolog! Hungaryban bárkit kineveznek-elneveznek angyalnak vagy ördögnek, ha a kinevezőknek ez az érdeke.
Mi kellene még a versbe, mármint a füvön és a katángvirágon kívül? Itt van egy hétpettyes katica, hétpróbás kis örömlányzsiványocskának látszik, kilóg a hártyás alsószoknyája. No ezt is beleteszem a versbe. Szerencsére egy szöcskét is lelek, az is jó lesz, zöld szélsőségesnek. Miként ijedeznek egyesek a szélsőségesektől! Ha nem lennének szélsőségesek, akkor azok lennének szélsőségesek, akik most nincsenek a szélen, mert ők kerülnének oda, spontán.
Most még mindig kell valami a versbe, azaz inkább valaki. Ez legyen egy felserdült emberlány, Kata nevű, az ilyen nevű jól passzol a katánghoz. Persze, csak virtuálisan van jelen, nem kell mindjárt jóra gondolni. Kék inget adok rá, az passzol az ég kékjéhez.
Most már sok minden van egy vershez, csak még ihlet nincsen. Miként nézhet ki egy vers ihlet nélkül? No nézzük csak!
NYÁRI RÉT
Kék ing Katán, s ing kék katáng,
s a légi kékben égi láng.
Kis katicán hét petty, kerek?
Kata pettyet számolni megy.
Egy szöcske jő, - vagy szebb jövő?
Szívéli zöld hát jöjj elő!
Szökkenj te szöcskés szerelem, -
de nehogy szélsőségesen!
Szélsőség, mikor löki szél,
népnek zöldeket bebeszél,
agy helyett zöldnek ott az ágy,
masíroznak a maskarák...
Hát... nem jó! Ihlet nélkül nem megy a dolog, mert a szép természeti környezetben nélküle előretör az a nyers, természetellenes természetű valóság. Sáskák falnak, mint a sáska, szöcske túlszökken minden észhatáron, hétpettyes katica...no ha az csak hét pettyel rendelkezne, akkor még pettytelen, szűz katicának is elmehetne... de akkor mint lehetne belőle alsószoknyáját levetni kész szépségkirálynő? Miként lehetne belőle e nagy piacversenyben Korunk Megaszépe?
Meg a... no de nem folytatom. Hangyák futkosnak rajtam, csiklandoznak, ami részükről méltánytalanság, hiszen mindössze néhány kővel vettem blokád alá bolyukat. MENSZ, hangya, mensz innen, nem itt van az ENSZ, különben az ENSZ is fütyül rátok kis barnácskák, mert bizonyos nagyhatalom, ha nem fütyül arra, amire javasolja, megtanítja kesztyűbe dudálni! Így hát inkább fütyül..
Én - szégyenem ugyan! - de nem tudok fütyülni. Sem szájjal, sem zöld levél felhasználásával. Fütyülővel tudok ugyan, de az nincsen most nálam. Hű, a rézfánfütyülőjét! Megint megcsípett egy hangya. Meg is torlom, a jogos nemzetközi világjogrend szerint: egy csípés a hangyák részéről, viszont harmic-negyven hangya halála.
Lehet, hogy méltó jogegyéne kezdek lenni ennek a piacjogállamnak, piacjogvilágnak?!
(2010)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!