Petőfi meglepődött, amikor a máskor szelíd Tiszát igen feldühödött állapotban pillantotta meg, a tengerré lett folyó "el karta nyelni a világot". No ez még régebben, a nagy Tisza-szabályozási munkák előtt volt, de ez a 2010. évi árvíz is - méretei miatt - váratlanul jelentős károkat okozott egyes hazai területeken.

Valamikor a Duna árvizei is hatalmas területeket öntöttek el, amíg nem történt meg a folyó gátak közé szorítása. Báró Wesselényi Miklós 1838-ban, amikor a Duna elöntötte Pestet, sok életet megmentett, ezért az "árvizi hajós" címet kapta.
Wesselényi más - társadalmi - árvizektől is óvni akarta nemzetét, ezért tartott beszédeket, írt az úrbér és az örökváltság tárgyában, a jobbágyok érdekében. Hazája a haladás melletti kiállásáért, jót akarásáért nem jutalmazta, hanem megbüntette, az erdélyi és a magyar királyi tábla egyaránt perbe fogta, börtönbüntetésre ítélték, amit a budai várban kezdett meg. Tanulságos történet!
Az árvizi hajós emléktáblája Budapesten, a Ferencziek terén megtekinthető, látható az is a templom falán, hogy meddig ért akkor a Duna vize.

Ami számomra ezen 2010-es árvíznél kissé meghökkentő volt: máskor jámbor, sekély vizű kis patakok, alig-vízfolyások is szinte "tengerré" lettek. Utólag el kellett gondolkoznom gyermek- és ifjúkori vágyamon: patakocska mellett élni, amelyben halak úsznak a romantikus vizi világban. Rá kellett döbbennem: bizonyos körülmények között ezek a költői kis vizi világok is veszélyesek lehetnek.

Nem tudom mi történt pontosan az elmúlt évtizedekben az árvizek megelőzésére. Egy s más biztosan, hiszen olvastam, hogy víztározók épültek.
Ám a gyanú él bennem, hogy esetleg egyes önkormányzatoknál folytatódhatott a rossz múlt: további építési engedélyek kiadása árvízzel veszélyeztetett területekre. Ha János bácsi kéri, elég erős-e az önkormányzat, hogy a település érdekében megtagadja az engedélyt? János bácsi rokonságának szavazatától esetleg jobban függ az önkormányzati képviselők mandátumának megújítása, mint a település érdekében kifejtett tevékenységüktől.

No akármint volt is, felelősség csak azért terhelhet valakit, amin reális lehetősége volt változtatni. Valószínűleg a katasztrófa helyzetre való lakossági felkészítésen is volna javítani való. Utóbbira vannak külföldi példák, ilyenekről én is olvastam, belőlük ezt-azt hasznosítani lehetne.

Átvitt értelemben, mint fentebb, Wesselényinél, már célozgattam erre, vannak más "árvizek" is, amelyek a valóságos árvizeknél sok ezerszerszer nagyobb károkat okozhatnak és okoznak. Rengeteg ilyen "társadalmi, politikai árvíz" van. Itt van például a közoktatás, amelynél a formai, szervezeti változtatások időről-időre megtörténnek, de inkább úgy, hogy amit az egyik kormány kellő átgondoltság nélkül bevezetett, azt a másik "csak azért is"-alapon megszünteti. Senki sem akarja észrevenni, hogy nem csupán az a baj a mai, elsősorban poroszosan büntetni akaró oktatási intézményekben, hogy csak elvétve akad jó pedagógus (ami nem kizárólag a pedagógusok hibája, vétke!), nem csupán az, hogy az elfogadható szinten levő pedagógus is kevés, hanem még inkább az: a közoktatás tartalma nem jó, szorul gyökeres változtatásokra. Azok, akik az utóbbi megjegyzésemben kételkednek, igazat adhatnának nekem, ha - különböző iskolát befejezett korcsoportoknál - megvizsgálnák: mi is maradt meg az oktatott tananyagból? Minek vették hasznát és minek nem? Mi az az erőszakolt maximum, ami az iskola után lehangoló minimumhoz vezet?

A legnagyobb, legpusztítóbb "szellemi árvíz" a szavak és tettek szétválása, a csoport (és egyéni) érdekek a közösség, az ország érdekei fölé helyezése, a segíteni készekkel a párbeszéd teljes hiánya vagy értelmetlen formalitássá tétele.
Sok példát tudnék felhozni erre én is, de, ha elgondolkodnak rajta, tudnának mások is.

Amit Magyarország leginkább nélkülöz: az őszinteséget, az igazság feltárását és tanulságainak az ország érdekében való hasznosítását. Ezt nélkülözi - rendívül sok jel mutat erre - a világ is. Ha Magyarországot e tekintetben a világban akarjuk elhelyezni, akkor látjuk: mindez egyes országokban kicsit jobban megy, másutt rosszabbul, esetleg rémisztően rosszul. Így tehát valamiféle világranglistán utóbbi miatt "relatíve" nem kell szégyenkeznie Magyarországnak, - relatíve nem, ám ettől még valóságosan nagyonis szégyenkeznie kellene, és nem volna szabad e szégyenkezésnél megállnia!

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)