Évek mit soha nem kértem
Múlnak el lassan meg fakult emlékek
Fájdalmas szerelmek örökkön örökké tartó magány
A szeretet ami mindig hiány itt nálam
Nem érzem hogy szeretnek de hallom a gúnyos hangokat
Ahogy rám néznek a röhögő hangjukat

Tudom még mindig egy verem közepén ülök
És nem tudok kimászni akár hogy is rúgkapálok
Senki nem hallja hogy mennyire félek
Nem is a haláltól inkább az élettől
mert mint mindig csalatkoznom kell

Tudom és érzem minden egyes hangban
Ott van a megvetés és a fancsali fintor
Életem mindhiába telik nem leltem még semmi szépet
És mint kitaszított a többi ember között bujkálok
míg valaki rám nem lel
Halld hát a szívem ütemét
és verjen együtt minden szívdobbanás
Amikor csak veled vagyok
Vagy verjen egy utolsót
ha zárják a koporsót
Had találjak végre békét
had hadjam el örökre ezt a földet

Most fény honol körülöttem
és végre látom már az utat
Szívem a szerelemé a testem a földé
hiszen porból lettünk és a porhüvelyünk
Csak báb mert lepkeként suhanok egyedül
a végtelen ég felé