Szilvi rajzol. Kisiskolás leányka.
Rajzán mindig a Szépség álmodik
álmot, amelyben jókedv szerteszórja
csengő, szilaj, huncut csillagait.

Ha Szilvi rajzol, gyermekkor-időbe
visszatérek, míg művét nézem én.
Égtánc, virágdal, tárt tavasz-szabadság:
minden rajza gyönyörű költemény.

Ha Szilvi rajzol, ámul az Idő is:
csodákra veti siető szemét.
Nyulacska fut a zöldön át a kékbe,
mit átölel közeljött messzeség.

Ha Szilvi rajzol: nincs Jelen. A Szépség
Jövőt álmodik, dús álomvalót,
mely mégis itt, ingó, tünékeny létben:
öröm békéjét, szívdobogtatót.

Szilvi rajzol, s minden évszak tavaszban.
Rajzán a csend is él és hallható
az ősz piros zenéje, majd a forrás
meséjére kigyúl a téli hó.

Szilvi rajzán a rókamosoly-nyárban
szintén tavasz: a kakashang-taréj
felhőre ugrik, s lent, zászlós füvek közt,
árnyékot lobbant, lobogtat a szél.

Hidd el: a Szépség mindig hihetetlen,
s míg Szilvi rajzán lelke felragyog,
volt-álmokból, s újakból egyre hullnak
szívemre békét csengő csillagok.