Büntetés minden mi az embert várja.
Az Idő főképp. Nézd e végtelent:
vize múlttá mos mindent mit az élet
egy nincs-édenkert asztalra teremt.

Büntetés a fény, éppúgy a sötétség,
mert minden fény végül sötétbe vész,
s rab-részekre hull szét az a Szabadság,
mely szívben, gondolatban még egész.

Büntetés népek gyermek-balgasága,
mely egy-egy bölcset el-elszomorít.
A csapdák szája. Aranyfog-mohóság,
mely felfalja falánk gyermekeit.

S bár különös: büntetés lett a Szépség,
s a költőnek ez külön fáj talán,
mert osztaná a Szépség éggyümölcsét
napok, évek minden pillanatán

…de nem lehet. Az ördögé e Föld már
és költőt sem vár más, mint büntetés:
szívében egész még az a Szabadság,
ez így igaz, de, jaj, vérző egész!

Mégis, hidd el, más az ő büntetése
az igazságért, mint tudatlanok
járma, s ha meghal - szívére egy isten
helyez le piros álmú csillagot.