Mint lezárt kertből
lopott édes gyümölcsöt
ízlelgettük a szót: 1956.
Mi egy más nemzedék vagyunk,
a szó ránk másképp hat
és mégis bűvereje volt
e szigorúan őrzött
jelképnek - reménynek: 56.
Mennyi vágy, sóhaj
akarat feszült bele
milyen erővel, hatalommal volt tele
1956.
Eltiprói kimondani féltek
s akik kimondták, jött a vád: EZ VÉTEK!
Hullott sok csillag, s kiktől előtte
remegtek, féltek; ím, ellenük szegültek:
felkelt a Nép, tankok ellen mentek
ököllel, puskával, benzines palackkal,
kézigránáttal...
November 4 - a Körúti ablakokban gyertyák gyúltak,
világítottak, égtek-
Valaki a levegőbe lőtt
A tankokban féltek.
November 2. Halottak napja?
Az elvetett mag kibújik
Meghal ugyan, de új életet ad
Halála nem volt céltalan,
mert halálának célja van:
Bízzunk abban, hogy
1956 nem volt céltalan!

2009. IV. - 2010. V. 14.