- Üdvözletem, Filozófus Uram! Mit szól ahhoz, hogy a parlament megszavazta: kettős állampolgárságot kérhetnek a határon túli magyarok?

- Szép, de főleg jó napot, ebben a rossz világban, Becsuki Bácsi! Kettős állampolgárságot nem szavazhatott meg a magyar parlament, mivel momentán csak egy állampolgárságot adhat az ország: magyart. Ilyet eddig is kérhettek, mert az ember bármit kérhet, az már más kérdés, hogy meg is kapja-e, de, ami a határon túli magyarokat illeti, ha ezt nagyon kérték, akkor eddig is megkapták. Ám most könnyebben megkapják. Más kérdés, hogy mit kapnak érte a határon túliak, ha kérik ezt: puszit-e, nyuszit-e, - vagy esetleg csak kapnak majd!

- Vannak olyan lelketlen, magyarellenes parlamenti és parlament-határon túli lelkek, akik azt mondják: rossz volt az időzítés...
- Hát nem könnyű valamit jól időzíteni. Még egy robbanásra beállított bombánál, bármilyen mesterember készíti is, rossz lehet az időzítés, azután nem akkor, nem ott robban, hanem... Ám itt két részre válik a dolog: maga az ígéret a választások előtt nagyon jól időzített volt, a választások utáni élesítés, törvényhozás már talán inkább rosszul időzített, de lehet, hogy mégis jól, mert nem látok a kulisszák mögé... Tudja, Becsuki Bácsi, hogy egyetlen politikai pártnak, szervezetnek sem vagyok tagja, - mint is láthatnék tehát a kulisszák mögé?! A Hungarian Kulisszák is csak olyanok, mint másutt a világban, kint, kívül a kulik, akik a kulisszák mögött történtek keserű levét isszák...

- Tudom, Filozófus Uram! Ám én, jó magyarként, azt tartom: "Él magyar, áll Buda még!"
- No azt helyesen tartja, Becsuki Bácsi! Más kérdés, Kölcsey bizakodó mondását tekintve, mint él a magyar, no meg az, hogy, akár az említett állampolgársági törvény szerint is: ki a magyar?

- No arról, hogy ki a magyar igen szépen szól Pósa Lajos, a gyermekmesék tündérvilágának írója:

"Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarúl tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörűszép hazám!"

Ebben a versében van az is, hogy:

"Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba,
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!"

- Nos a néhai Pósa Bácsi szüleinek ezek szerint tellett magyar nótát nótázgató dadára, de abban igaza volt ennek a kedves giccsköltőnek, hogy a magyar nem tud sehol boldog lenni! Időszerű ez most is, hiszen saját hazájában sem boldogul, azt a jónéhány lökdösődő magyart kivéve, szóval, tényleg ez a totális boldogtalanság. Szerintem azonban Ady kissé kutatóbban tette fel a kérdést Az ős Kaján című versében: "Mit ér az ember, ha magyar?" Igyekezett választ találni rá, de a vers végén még ő is "elnyúlt az asztal alatt". Nem akarok kajánkodni, de voltak az igen közelmúltban igen életrevaló magyarok, akik nem elnyúltak, hanem ezt-azt lenyúltak...

- Ó, Filozófus Uram! Mily szép is volna, ha a magyarság az volna, amire vágyom: egy szív, egy lélek!

- Lehet, kedves Becsuki Bácsi! Persze, kérdés, hogy, ha így lenne, akkor milyen lenne az a szív, meg az a lélek... Bizonyos egyszívesítésre, egylelkesítésre már sokszor történt kísérlet ezen a tájon, Becsuki Bácsi, és nem akarok szép nevével tiszteletlenül tréfálkozni, de a kisérletező jómagyarok egyeseket becsuki, másokat kicsuki, megint másokat meg...

(2010)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)