Rigóhang-kútban fényvíz a vizen
addig csillog míg létét elhiszem.

Addig tükröz lengő tükörszakáll
míg úgy érezzük: létezik a nyár.

Bohóc bábok, el- s beképzelt csodák
új császároknak szőnek új ruhát.

Új láthatatlan köntösök alatt
gőgösködik a régi mozdulat.

Rigóhang-kútban Andersen-mesék,
felhőforgás, zsákutcás messzeség.

Fent fecskeív fehér holtpont felett.
Lent szétosztódnak zászlók, fegyverek.

Pajzsok szikráznak. Minden napóra áll.
Felhabzó fűben édes gyümölcshalál.

(1989)