Feltöltve: 2010-05-23 07:32:57
Megtekintve: 6030
Elsüllyedt kertek
Zengett hársvirág színe, illata.
Mézíz-emlékkel darázs szállt haza.
Szemnek, szívnek sziromláng-rózsa gyúlt.
A Szépséghez vezetett minden út.
Sétált a kék tündérkapukon át,
lobogtatta a menyasszonyruhát,
s lent a fákon félsötét meggyszemen
átcsillant fényt feloldó szerelem.
Az Üvegherceg mondott új mesét.
A Holnemvoltban meg-megállt a kék,
csipkés, fehér ruhája nevetett,
de milyen korán máris este lett,
s a kert lassan múltba süllyedt velünk.
Nem is kert volt talán, de életünk,
s az ágakon mi ünnep, s hársvirág,
mind volttá zengte színét, illatát,
s az édes ízből emlék sem maradt,
vitte fekete-sárga pillanat,
s égő piros, majd sötét vette át
az Üvegherceg áttetsző szavát,
s mikor kihúnyt és földre hullt a szó,
felállt az Árnyék, elrejtett való,
s csillagtücsök sírta neked, nekem:
elsüllyedt kert, fényt oltó szerelem.
Mézíz-emlékkel darázs szállt haza.
Szemnek, szívnek sziromláng-rózsa gyúlt.
A Szépséghez vezetett minden út.
Sétált a kék tündérkapukon át,
lobogtatta a menyasszonyruhát,
s lent a fákon félsötét meggyszemen
átcsillant fényt feloldó szerelem.
Az Üvegherceg mondott új mesét.
A Holnemvoltban meg-megállt a kék,
csipkés, fehér ruhája nevetett,
de milyen korán máris este lett,
s a kert lassan múltba süllyedt velünk.
Nem is kert volt talán, de életünk,
s az ágakon mi ünnep, s hársvirág,
mind volttá zengte színét, illatát,
s az édes ízből emlék sem maradt,
vitte fekete-sárga pillanat,
s égő piros, majd sötét vette át
az Üvegherceg áttetsző szavát,
s mikor kihúnyt és földre hullt a szó,
felállt az Árnyék, elrejtett való,
s csillagtücsök sírta neked, nekem:
elsüllyedt kert, fényt oltó szerelem.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!