A társadalomban is, a családban is, vannak olyan munkák, amelyeket inkább férfi, másokat inkább női munkának tartanak. A történelmi hagyományok a férfimunkát tekintik igazi, tiszteletet érdemlő munkának. Vörösmarty Mihály is ilyen "férfimunkára" utal Gondolatok a könyvtárban c. versében, melyet 1844-ben írt. A szép költemény ma is nagyon időszerű, mivel igencsak szükség volna "a szellemharcok tiszta súgarára" (ha már a múltbéli szellemharcok utáni béke nem megy sehogyse), az sem vitás továbbá, hogy a "legnemesbekért" kellene küzdeni, de én - -őszintén szólva - jelenleg nem látom sem az említett tiszta sugarat, sem a legnemesebbeket (sem a felszínen levő eszmékben, sem a felszínen levő embereknél). Elismerem viszont a Költő sorainak szép és - beláthatatlanul hosszú jövőre, időre szóló - célkitűzését:

"Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből,
S a szellemharcok tiszta súgaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet!
áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfimunka volt!"

Azt, persze, némileg kétlem, hogy a férfimunka mindig jó mulatság. Nagyon kivételesen lehet, de általában a kettő különválik, a hazánkban oly szokásos válás nélkül is. A költő realitása azonban megnyilvánul a fenti idézetbe a "ha" beiktatásában. Ha a volna ott nem volna...

No és a nemes gondolatokat, a gyönyörű eszmék iránti rajongást a Költő a könyvtárba helyezi helyileg. Ez is valóságérzéke mellett szól, ha esetleg ilyen címet adott volna versének, hogy "Gondolatok a kocsmában", akkor a vers tartalma és a szép gondolatok helye ellentmondásban lenne. A magyar ember ritkán megy a könyvtárba vagy más kultúrhelyre nemes költői gondolatokért, viszont gyakran megyeget kocsmába és más, esetleg elegánsabb, de lényegét tekintve hasonló iszogatóhelyekre az önhasznos gondolatok bizonyos, gyakran nem annyira szép egyeztetéséért.

Vörösmarty óta azért haladt az idő, most nem foglalkozom azzal, hogy mennyiben előre, mennyiben hátra, de a férfimunka vonatkozásában talán icipicikét előre, mert régen csak honatyák voltak a Tisztelt Házban, most már, egy idő óta, honanyák is vannak. Azt, hogy a honanyák mást szülnek-e, mint a honatyák, arról majd máskor. Én úgy látom: legtöbbször ugyanazt a gyereket szülik meg, amit a honatyák. Hogy az a gyerek rendszerint kire-mire hasonlít? Ne szólj szám, nem fáj fejem!

Azt meg kell adni: a családokban általában ügyes arányban oszlik meg a férfimunka és a női munka. A férj a családi tűzhely őre, még akkor is, ha a lakásban távfűtés van. Családnemzetvédelmi szempontból ez a legfontosabb tevékenység, és nem könnyű, mert egyszerre kell figyelni a televízió képernyőjére, valamint arra, hogy mikor hozza a férji karosszékhez a nej a sört és az étkeket. Sőt, még arra is, hogy a gyerek nem jó-e, mert nincs a jóságos csendnél egy rossz gyerek esetében veszélyesebb, így a figyelő férj utasítja a konyhai munkamulatságokban elmerült feleséget a túl csendessé vált gyerek további családnemzetvédelmi megfigyelésére, és felhatalmazza az esetleges szükségintézkedésekre.

A családok egyrészénél (ám csupán 99 százalékánál!) a feleség női munkája szemlátomást kevesebb, mint férjéé: csupán bevásárlás, hazaszállítás, mosás, mosogatás, szakácskodás, felszolgálás, takarítás, megágyazás, beágyazás, férj- és gyereköltöztetés, a férjnek járó illetmények kifizetése a családi kasszából, általános és speciális ügyintézés, közvetlen gyerekfelügyelet, betegség esetén a nyügösködő férj- és gyerek ápolása, nyügtelenítése, de utána - módosított Vörösmarty sorként - kijelentheti: "Ez jó mulatság, női munka volt!"

Én - férjként - szégyen ide, szégyen oda, de női munkát is végzek a családban. Nem a feleség politikai nyomására, dehogy! Valóban mulatságból, ami e női munkákat számomra férfimunkává teszi. Két ilyen munkaféleségem van: a bevásárlás és a takarítás.

A bevásárlás segít jobban megismernem a piacgazdaság piacait, árusait, azok áruravaszkodásait, de még a piaci legyeket is, átvitt értelmében a kifejezésnek.
A piaci legyek mindenáron eladni akarnak, nehéz őket elhessenteni. Kell nekik a profit, ezért vágnak oly sokféle pofit: mézes-mázosat, kioktatót, csőbehúzót, rábeszélőt, ártatlant, sokan meg olyan becsületeset is, hogy az már túlzás, el sem hihető. A piacot - többek között - a napi politika is irányítja, jól célzott propaganda nyilaival. A magyar eper sokkal többe kerül, akár kétszeresébe is a külföldinek (annak ellenére, hogy az előbbi szállítási költségei alacsonyabbak), a jó, hívő hazafi mégis ilyet vesz. Én azonban kissé hitetlenkedő hazafi vagyok, no meg egyúttal kozmopolita is, ezért eltűnődöm: annyival rosszabb a külföldön termett eper, mint amennyivel olcsóbb?

A takarítást is szeretem. Valóságos Sherlok Holmes lehet abból (persze, csak családi vonatkozásban), aki a takarításnál figyel a nyomokra. Sokszor még a nagyítót sem kell használnia. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a felderített ügyekben bűnös családtagok esetét nem célszerű úgy megszellőztetni, mint azt Sherlok Holmes, és az őt segítő derék doktor tette, mert a törvényt a családtagok könnyen megfordíthatják, és a nyomozón keletkeznek bizonyos, nemkívánatos testi nyomok. Ám én egy igen bölcs Sherlok Holmes vagyok, megállok az én jó mulatságom határán!

Ám azért azt is tudom: nem jó a munkanélküliség, a családon belül sem. Nálunk erről, szerencsére, nincs szó: a gyerek rendszeresen ad nekem takarítási munkalehetőséget, mert... Feleségemnek is ad szakácskodási munkát, mert... No és ahol van szakácskodás, ott mosogatásra is szükség van. Meg másféle munkákra is...

Most jut eszembe: a mosásban is részt veszek. Igaz, csak annyiban, hogy, miután elmondtam erről-arról a véleményem, tanácsaim, melyeket a családban a kutya sem követ, - mosom kezeimet.

Az utóbbi, pilátusi kézmosást egyébként a társadalomban is megteszem. Egyebet nem tehetek, sem hazafiként, sem kozmopolitaként. Nem csak Magyarországnak, hanem közhazafia lehetőségeinek is megvannak a határai.
No ezekhez a határokhoz képest a trianoniak...

(2010)