Van, ki elhiszi önmagát,
hogy ilyen vagy olyan,
amikor tükörarcra néz
vígan vagy komoran?

Tükör mögé elbújt tükör
láthatatlan ragyog,
s a pillanatra rávetít
másik pillanatot.

Amit látunk csak úgy igaz
akár virágmesék,
melyeket múltba, Nincsbe visz
csengőn kékcsendű kék.

Elhiszed azt, hogy Út az út
és ilyen vagy olyan,
ha elédfut, rálépni hív
vígan vagy komoran?

Tükör mögül elbújt tükör
igazibb arca néz:
csak az úttalan Végtelen,
csak a széttört Egész.

Elhiszed azt, hogy van hazád
és ilyen vagy olyan?
A táj tükörből visszanéz
vígan vagy komoran,

de tükör mögé bújt tükör
sóhajt, s míg bút ragyog,
múlttá csenget kékcsendű kék
kérdést, pillanatot.