Ajtók olykor kinyílnak,
s mindjárt be is csapódnak.
Minden ajtó csak Látszat,
nincs-otthont rejtő Holnap.

Velünk a Semmi játszik
…vagy éppen az a Minden,
melytől elképzelt álom
izzik fel szíveinken?

Az Idő örök hullás,
elszökő fény, s az árnya,
mit ujjhegyén varázsol
Csodák Csillagkirálya?

Olykor elhisszük: látunk
…de csupán minket látnak
szemei végtelennek, -
egy végtelen varázsnak?

Ajtó kinyílt, csukódott.
Léted és létem: álom,
fájó-gyönyörű látszat
égre, csillagra vágyón,

csak álom, képzelt álom,
Semmivé váló Minden,
s ujjhegy-csillagvarázslat
izzik fel szíveinken.