Feltöltve: 2010-05-13 09:15:47
Megtekintve: 6135
A színész és az alkohol
Pár napja történt csak, hogy egy neves színész részegen ült a kormánykerék mellé, közúti balesetet okozott, tetemes károkkal autókban, súlyos sérültekkel, meg más - legalábbis a híradások szerint - helytelen dologgal, ami az illető jellembeli hibájára is utalhat. A színész nevét nem írom ide, eléggé felkapta esetét a visszataszítóan szenzációra éhes média. Aki esetleg beleolvas netnaplómba, az tudja, hogy miről, kiről van szó.
Számomra a színész esete csak figyelmeztető példa, a sok közül az egyik. Az alkoholizmus nagyon sok országban pusztít, és ezzel a társadalom itt is, ott is valójában alig-alig törődik, persze, utóbbi országok között vannak különbségek e tekintetben, de azért sokkal több az, ami közös.
Magyarország mintegy tízmillió lakosából a becslés szerint kb. 800 000 alkoholfüggő (vagyis már nem tud meglenni az alkohol nélkül). A mértékkel fogyasztott alkohol nem okoz egészségkárosodást, a tudomány meghatározta ezt a mértéket. Sőt, a 35 év felett naponta fogyasztott kis mennyiségű alkohol, célszerűen egy pohár vörösbor, még érvédő hatású is. Utóbbit kissé félve írom le, mert, ha a megjelölt életkor felett valaki nem áll meg a napi egy pohárnál, akkor annak súlyos következménye is lehet: alkoholizmus.
A mértéktelen alkoholfogyasztás előbb-utóbb tönkreteszi a szervezetet, szinte minden szervre, szövetre káros, egy ponton a beteg halálát okozhatja, közvetlen halálokként főképpen a máj tönkretételével. Nagyon fontos, hogy gyakran - az agy károsodása következtében - a beteg jelleme is megváltozhat, például krónikus hazudozóvá válik (ami már a betegség következménye, akkor is, ha alkoholizmusa előtt is hazudozott, ami, sajnos, az alkohol-átoktól függetlenül is eléggé általános a világban, a kétféle hazudozás azonban nem azonos, ha esetleg hatásában azonos is, erre most netnaplómban nem kívánok bővebben kitérni).
Mit mondhatunk az alkoholizmus elleni hazai küzdelemről? A népegészség fejlesztését célzó programokban ez leírt szavakban nagyonis megtalálható, a média is foglalkozik időről-időre e problémával, utóbbi már sokkal ritkábban, mint kellene, részben valószínűleg azért is, mert Magyarországon az alkoholizmus, ha nem valamilyen neves személyiség botrányával kapcsolatos, "nem szenzáció", részben - szerintem - továbbá azért is, mert egy országban, ahol tízmillió lakosból (amelybe a gyermekek is beletartoznak) nyolcszázezer alkoholfüggő, ott, bizonyos határon túl, ugyancsak előnytelen lehet a helyzettel való őszinte szembenézés.
Ilyen őszinte szembenézésről - kirakat-látszatok, olykor nagyhangú kijelentések ellenére - nincs is szó Magyarországon. Sem a társadalom mindenkori vezetésél, sem a társadalom más szintjein. A helyzet hasonló ahhoz, hogy e leegyszerűsített, ám szemléletes pédát használjam, amikor az apa szavakban megfedi ugyan rosszalkodó gyermekét, de szemének ragyogása, szavainak hangja mást mond. Talán érdekes és jellegzetes dolgokra mutathatna rá a neves személyekkel történt olyan esetek elemzése, amelyekben az alkohol az egyik főszereplő (elég ha csak az elmúlt két évtizedre gondolunk, voltak benne ilyen esetek, például híres énekessel, parlamenti képviselővel, és másokkal).
Őszintének kellene lenni: az alkoholizmus kára a népesség betegségeiben, egészségügyi állapotában, a szociális terhekben, olykor családok szétesésében, pénzben kifejezve is igen nagy, de ugyanakkor az is igaz, hogy - és ezt szemérmesen nem szokták emlegetni sem fent, sem lentebb! - az idős alkoholisták koraibb halála viszont "jelentős bevétel" az államnak. Persze, szomorúság az ilyen "bevétel" a jóérzésű embereknek, - de pénzügyi mérlegeknél is az igazat kellene mondani.
Az alkoholizmus kára azonban, a családok szétesését tekintve, valamint amiatt, hogy az alkoholista jelleme egy ponton kedvezőtlenül változhat, különösen elgondolkoztató lehetne, hiszen a társadalom "felsőbb rétegeiben" is sok az alkoholfüggő. Nem mindegy, hogy egy alkoholista otthon iszogat, család nélkül, magányában, vagy pedig másokat, közösségeket érintő döntéseket is hoz alkoholfüggőként. Egy darabig, persze, akár jó döntéseket is hozhat ilyen állapotban, ám később - betegségével is összefüggésben - a közösség már nem bízhat benne. Érdemes volna tudományos kutatással is a "kulisszák mögé" nézni e tekintetben, mivel - én legalábbis így látom - a közélet legfelsőbb színterein is igen becstelenül támogatják egymást az alkoholfüggő ivócimborák.
Visszatérve a neves színésznek a napokban történt közlekedési balesetére, bizony, a baleset "utóéletének" tanulmányozása is érdekes volna. Sokan fogták fel az esetet a Magyarországon is annyira honos "humorral", ami valójában idiótaság, mások - némi joggal - a színésszel szembeni túlzott retorziókat kifogásolták, ám oly módon, hogy ez nem párosult tettének értelmes ítéletével. Igaz, sok józan vélemény is megjelent.
Nem hiszem ugyan, hogy a színész, bár esetével, a hírek szerint, visszaesőnek tekinthető, mert már volt hasonló alkoholos közúti balesete, végül letöltendő börtönbüntetést fog kapni. Azt sem gondolom, hogy kereseti lehetőségeitől meg kellene fosztani (az általa okozott kárt viszont meg kellene fizetnie, beleértendően a a károsultak lelki sérüléseiből eredőket is, viszont, ha nincs keresete, akkor miből fizethetne?). A Büntető Törvénykönyv szerint kaphatna ugyan letöltendő börtönbüntetést, - de nem árt végiggondolnunk: az ország valóban felkészült arra, hogy a törvények szerinti bűnösök, ha tettükre fény derül, mind rács mögé kerüljenek?
Dehogy! Ebben gazdaságilag is pillanatok alatt összeroppanna az ország, amelyik már most sincsen ihaj-csuhajos állapotában. Át kellene gondolni egy értelmes büntetés-végrehajtást, ami, amennyire lehetséges, elrettent a bűntől, de
jobban szolgálja a bűnös megjavulását, és végső soron a társadalom anyagi és erkölcsi érdekeit.
Egyébként, ha az alkoholizmus elleni küzdelemben Magyarország valami eredményt tud felmutatni, az éppen az elmúlt néhány év rendőrségi "nulla-toleranciája" a közúti járművezetésnél, vagyis az alkoholos befolyásoltság legenyhébb formájának is kellő büntetése. Ez az előrelépés nem kis részben az Európai Unió befolyásának is köszönhető.
Ám az alkoholizmus elleni küzdelemben egy ponton elért eredmény, bár igen hasznos, nem elég. Többek között meg kellene változtatni a az alkoholizmussal kapcsolatos hazai közvéleményt, elsősorban "felülről" kiindulóan, hiszen ott vannak meg ennek fő eszközei. Meg kellene szüntetni (vagy legalábbis mérsékelni kellene), hogy az az idiotizmus, szűk csoportérdek-ostobaság, amely oly sok mindenben fellelhető, tovább uralkodjék ezen a területen is. Ez, valamilyen mértékben, hosszabb távon minden réteg érdeke, mert egy alkoholista előbb-utóbb még a leggazdagabb családokban is teher.
(2010)
A "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
Számomra a színész esete csak figyelmeztető példa, a sok közül az egyik. Az alkoholizmus nagyon sok országban pusztít, és ezzel a társadalom itt is, ott is valójában alig-alig törődik, persze, utóbbi országok között vannak különbségek e tekintetben, de azért sokkal több az, ami közös.
Magyarország mintegy tízmillió lakosából a becslés szerint kb. 800 000 alkoholfüggő (vagyis már nem tud meglenni az alkohol nélkül). A mértékkel fogyasztott alkohol nem okoz egészségkárosodást, a tudomány meghatározta ezt a mértéket. Sőt, a 35 év felett naponta fogyasztott kis mennyiségű alkohol, célszerűen egy pohár vörösbor, még érvédő hatású is. Utóbbit kissé félve írom le, mert, ha a megjelölt életkor felett valaki nem áll meg a napi egy pohárnál, akkor annak súlyos következménye is lehet: alkoholizmus.
A mértéktelen alkoholfogyasztás előbb-utóbb tönkreteszi a szervezetet, szinte minden szervre, szövetre káros, egy ponton a beteg halálát okozhatja, közvetlen halálokként főképpen a máj tönkretételével. Nagyon fontos, hogy gyakran - az agy károsodása következtében - a beteg jelleme is megváltozhat, például krónikus hazudozóvá válik (ami már a betegség következménye, akkor is, ha alkoholizmusa előtt is hazudozott, ami, sajnos, az alkohol-átoktól függetlenül is eléggé általános a világban, a kétféle hazudozás azonban nem azonos, ha esetleg hatásában azonos is, erre most netnaplómban nem kívánok bővebben kitérni).
Mit mondhatunk az alkoholizmus elleni hazai küzdelemről? A népegészség fejlesztését célzó programokban ez leírt szavakban nagyonis megtalálható, a média is foglalkozik időről-időre e problémával, utóbbi már sokkal ritkábban, mint kellene, részben valószínűleg azért is, mert Magyarországon az alkoholizmus, ha nem valamilyen neves személyiség botrányával kapcsolatos, "nem szenzáció", részben - szerintem - továbbá azért is, mert egy országban, ahol tízmillió lakosból (amelybe a gyermekek is beletartoznak) nyolcszázezer alkoholfüggő, ott, bizonyos határon túl, ugyancsak előnytelen lehet a helyzettel való őszinte szembenézés.
Ilyen őszinte szembenézésről - kirakat-látszatok, olykor nagyhangú kijelentések ellenére - nincs is szó Magyarországon. Sem a társadalom mindenkori vezetésél, sem a társadalom más szintjein. A helyzet hasonló ahhoz, hogy e leegyszerűsített, ám szemléletes pédát használjam, amikor az apa szavakban megfedi ugyan rosszalkodó gyermekét, de szemének ragyogása, szavainak hangja mást mond. Talán érdekes és jellegzetes dolgokra mutathatna rá a neves személyekkel történt olyan esetek elemzése, amelyekben az alkohol az egyik főszereplő (elég ha csak az elmúlt két évtizedre gondolunk, voltak benne ilyen esetek, például híres énekessel, parlamenti képviselővel, és másokkal).
Őszintének kellene lenni: az alkoholizmus kára a népesség betegségeiben, egészségügyi állapotában, a szociális terhekben, olykor családok szétesésében, pénzben kifejezve is igen nagy, de ugyanakkor az is igaz, hogy - és ezt szemérmesen nem szokták emlegetni sem fent, sem lentebb! - az idős alkoholisták koraibb halála viszont "jelentős bevétel" az államnak. Persze, szomorúság az ilyen "bevétel" a jóérzésű embereknek, - de pénzügyi mérlegeknél is az igazat kellene mondani.
Az alkoholizmus kára azonban, a családok szétesését tekintve, valamint amiatt, hogy az alkoholista jelleme egy ponton kedvezőtlenül változhat, különösen elgondolkoztató lehetne, hiszen a társadalom "felsőbb rétegeiben" is sok az alkoholfüggő. Nem mindegy, hogy egy alkoholista otthon iszogat, család nélkül, magányában, vagy pedig másokat, közösségeket érintő döntéseket is hoz alkoholfüggőként. Egy darabig, persze, akár jó döntéseket is hozhat ilyen állapotban, ám később - betegségével is összefüggésben - a közösség már nem bízhat benne. Érdemes volna tudományos kutatással is a "kulisszák mögé" nézni e tekintetben, mivel - én legalábbis így látom - a közélet legfelsőbb színterein is igen becstelenül támogatják egymást az alkoholfüggő ivócimborák.
Visszatérve a neves színésznek a napokban történt közlekedési balesetére, bizony, a baleset "utóéletének" tanulmányozása is érdekes volna. Sokan fogták fel az esetet a Magyarországon is annyira honos "humorral", ami valójában idiótaság, mások - némi joggal - a színésszel szembeni túlzott retorziókat kifogásolták, ám oly módon, hogy ez nem párosult tettének értelmes ítéletével. Igaz, sok józan vélemény is megjelent.
Nem hiszem ugyan, hogy a színész, bár esetével, a hírek szerint, visszaesőnek tekinthető, mert már volt hasonló alkoholos közúti balesete, végül letöltendő börtönbüntetést fog kapni. Azt sem gondolom, hogy kereseti lehetőségeitől meg kellene fosztani (az általa okozott kárt viszont meg kellene fizetnie, beleértendően a a károsultak lelki sérüléseiből eredőket is, viszont, ha nincs keresete, akkor miből fizethetne?). A Büntető Törvénykönyv szerint kaphatna ugyan letöltendő börtönbüntetést, - de nem árt végiggondolnunk: az ország valóban felkészült arra, hogy a törvények szerinti bűnösök, ha tettükre fény derül, mind rács mögé kerüljenek?
Dehogy! Ebben gazdaságilag is pillanatok alatt összeroppanna az ország, amelyik már most sincsen ihaj-csuhajos állapotában. Át kellene gondolni egy értelmes büntetés-végrehajtást, ami, amennyire lehetséges, elrettent a bűntől, de
jobban szolgálja a bűnös megjavulását, és végső soron a társadalom anyagi és erkölcsi érdekeit.
Egyébként, ha az alkoholizmus elleni küzdelemben Magyarország valami eredményt tud felmutatni, az éppen az elmúlt néhány év rendőrségi "nulla-toleranciája" a közúti járművezetésnél, vagyis az alkoholos befolyásoltság legenyhébb formájának is kellő büntetése. Ez az előrelépés nem kis részben az Európai Unió befolyásának is köszönhető.
Ám az alkoholizmus elleni küzdelemben egy ponton elért eredmény, bár igen hasznos, nem elég. Többek között meg kellene változtatni a az alkoholizmussal kapcsolatos hazai közvéleményt, elsősorban "felülről" kiindulóan, hiszen ott vannak meg ennek fő eszközei. Meg kellene szüntetni (vagy legalábbis mérsékelni kellene), hogy az az idiotizmus, szűk csoportérdek-ostobaság, amely oly sok mindenben fellelhető, tovább uralkodjék ezen a területen is. Ez, valamilyen mértékben, hosszabb távon minden réteg érdeke, mert egy alkoholista előbb-utóbb még a leggazdagabb családokban is teher.
(2010)
A "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!