Van nekem egy táltosom.
Büszkén ülök hátán.
Mamám rajtunk jót nevet:
- Jaj de furcsa látvány!

Nos: papám a táltosom.
Rajta ülök éppen.
Hipp-hopp! s máris eltűnünk
fényben, messzeségben.

Fenyőerdő alattunk.
Dörmögő úr bámul,
no és nemcsak egymaga:
bocsostul-bundástul.

Tölgyes felett repülünk.
Most vaddisznó röffent:
- Röf-röf! Milyön csoda öz,
ami röpül ött fent?!

Rendes ez a papa-ló,
ez a csoda-táltos,
csak: sok abrak kell neki -
sok pusziért szálldos!

- Királyasszony, mit sütött?
Árulja el titkát!
A királynő jót nevet:
- Finom palacsintát!

Sárkány lángján sütöttem.
Van itt elegendő!
Csak kellene hozzá még
egy-két éhes bendő.

- Állj meg lovam, papa-ló!
Ne szállj tovább, táltos!
Jobb lesz, ha e finomság
most majd belénk szálldos!