Az erdőszéli házikó gazdája ugyancsak szórakozott ember volt. Bement a városba, de elfelejtette betenni maga után az ajtót.
Néhány veréb beugrált a szobába, onnan a konyhába. Megvendégelték magukat az asztalon talált kalácsmorzsákkal.

A madarak felkeltették egy róka figyelmét. Ő óvatosabb volt náluk, de végül, miután meggyőződött róla, hogy nincs ember a házban, ő is besompolygott.

Amint nézelődött, jobban kinyilt az ajtó, nyikorgott. A róka bebújt a szekrénybe, de megkönnyebbülten látta a kulcslyukon át, hogy csak a gazda szamara merészkedett be utána. Kibújt hát a szekrényből, és arról kérdezgette a szamarat, hogy hol találhatna a házban eleséget.

A szamár nem volt otthonos a ház belsejében, mert eddig sohasem engedték be oda. Az istálló volt az ő szállása. Ám segítőkészen tanáccsal szolgált:
- Tudod mit? Öltözz fel a gazda ruháiba, és menj be te is a városba. Ott a piacon, ezekben az emberruhákban, senki sem veszi észre, hogy róka vagy. Az arcod, persze, takard el valamivel.

Heveredj le a földre, és tarts magad elé a kalapot. Az emberek, én is láttam nemegyszer, amikor gazdám a városba cipeltetett velem ezt-azt, pénzt dobnak az ilyen kéregető koldus kalapjába. A pénzen végül tyúkot vehetsz és jóllakhatsz. Persze, nekem is hozz egy zsákocska zabot a jó tanácsért!
A róka meghányta-vetette magában a dolgot, és úgy döntött: így tesz. Szamárság nem hallgatni az okos szóra, még ha szamár mondja is!

Nehéz volt a lábaira felhúzott csizmákban elvergődnie a városig, de az emberek tényleg dobtak pénzdarabokat a kalapjába. Gyűlt-gyűlt a tyúkocskára való...

Sajnos, a balszerencse két agarat is elhozott a piacra. Ezek rögvest megérezték a rókaszagot, - és neki a lomposfarkúnak! Eldobta a róka a kalapot, szétgurult a pénz, csizmáit és nadrágját pedig a két agár kapta a fogai közé. Ez utóbbi volt szerencséje a balszerencsében, mert amig a kutyák lehúzták róla a csizmákat és a nadrágot, ő így nyert néhány pillanatnyi előnyt. A két agár egészen az erdőszélig üldözte, de nem tudták utólérni. Visszafordultak.

- No hoztál nekem zabot?! - tudakolta a rókától a szamár.
- Zabot nem hoztam, de nagyon zabos vagyok! - felelte a róka. Nem is tudom, te szamár szamár, hogy te vagy-e a nagyobb szamár, vagy én, aki megfogadtam a te szamár tanácsod!

Lehet, hogy a róka szavai igazságtalanok voltak, de annyi bizonyos, hogy nem minden tanács kalács. Egy tanács hallatán jól meg kell fontolni, hogy mi sülhet ki belőle!