Jött egy béka, leveli.
- Zöld kabátját leveti?
- kérdezte tőle a pók,
ámde választ nem kapott.
Az: nyelvet ki, pókot be, -
rányelvelt és lenyelte.

Leszállt egy szép gyöngybagoly.
- Hord Ön gyöngysort a nyakon?!
- tudakolta egy egér,
Tudósfalvi Elemér.
Válasz helyett erős csőr
csípte fülön először.
Másodszorra jobb sora
nem lett. Ő lett vacsora!

Vízre szállt le jó korán
komoran a kormorán.
- Miért komor? - szólt a ponty.
Tán a lelkét nyomja gond?
Választ nem kapott a hal,
mert bekapták, s oly hamar!

Tóra libbent nyári lúd
vígan, s itt lelte a bút.
Vadászt rejtett ott a nád.
Puska célzott tollgatyát.
Szólt a vadliba vadul:
- Még eltalál, bolond úr!
Ha Ön így, hát én is úgy!
Mindjárt hozok nagy ágyút!

Felkacagott a vadász:
- Lúd úr, mit is magyaráz!
Nem tud szerezni a lúd
sem kicsi, sem nagy ágyút!
Míg mulatott, nevetett,
célzó puska remegett,
ide lőtt, meg oda lőtt,
de nem lőtt csak levegőt.
Így a lúd, a nap hőse,
nem került a sütőbe.
Oda szállt hol nincsen baj,
s eldöntötte: ott nyaral!
Ám a vadász vitte még
tovább a balszerencsét.
Felesége megtudta:
ma sem sül vadludacska,
s mondta unos-untalan:
- Most is így jössz, lúdtalan?!