Még fáj...ordítanám,
Még fáj...suttognám,
Még fáj...hogy elhagytál.
Te voltál nekem a boldogság,
az éltető lég, a megnyugvás.
Zord télen fénylő napsugár,
halk altatódal, álmatlan éjszakán.
Hittem szerelmünk bátran kiáll,
s leküzd majd minden akadályt.
Még fáj, hogy elhagytál...
Még fáj, suttognám...
Már nincs kinek, csak a csend ölel át,
átfonja lelkem, testem, s a mélybe ránt.
Fogvatart, őrületbe kerget,
édes ábrándokkal hiteget.
Már nem fáj...ordítanám,
Már nem fáj...suttognám.