Zsibbadó halántékom mögött kucorog a lélek.
Dörömböl rajta a halál,
- röhögi, hogy félek.
Társam a börtöne mélyén falnál térdelő.
Megváltást kérne,
de körülötte csak ítélkező tekintetek,
érvekkel élő,
ész-emberek pálcája suhog.
És ő bízik benne,
hogy itt már nem éri meg a holnapot.
Feláll,
megigazítja börtönőrén
a félrecsúszott zakózsebet.
És elmenőben nekünk,
ittmaradóknak,
félszegen,
integet.