Feltöltve: 2010-05-06 10:49:05
Megtekintve: 6010
Ha patak sír...
Ha patak sír a köveken:
az elbúsult Csend költ nekem
zenét, és nyújtja már felém
kottáját kéklő tenyerén.
Ha sóhajt fent a nagy fenyő,
nekem e sóhaj érthető,
mert benne régi bánat-ég:
a hegycsúcs meddig menedék?
Ha könny csillan felhők szemén:
felfénylik, s illan volt-remény,
s míg csukódnak felhős szemek
hamis bohóc nevet, nevet.
Ha észrevétlen este lesz,
a feketének teste lesz,
s az árnyak ura körbejár:
az új király, hazug király.
Ha viszem mindegy-életem,
csak egy Csillag üzen nekem,
de tudom: öröm is, ha van,
nélküle oly csillagtalan!
(1990)
az elbúsult Csend költ nekem
zenét, és nyújtja már felém
kottáját kéklő tenyerén.
Ha sóhajt fent a nagy fenyő,
nekem e sóhaj érthető,
mert benne régi bánat-ég:
a hegycsúcs meddig menedék?
Ha könny csillan felhők szemén:
felfénylik, s illan volt-remény,
s míg csukódnak felhős szemek
hamis bohóc nevet, nevet.
Ha észrevétlen este lesz,
a feketének teste lesz,
s az árnyak ura körbejár:
az új király, hazug király.
Ha viszem mindegy-életem,
csak egy Csillag üzen nekem,
de tudom: öröm is, ha van,
nélküle oly csillagtalan!
(1990)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!