A hajnalt látom, Napisten ébred,
életet adva örök nemzetének.
Szóljanak dobok, jól táltos révedj,
mond mit üzen Urunk véled!

Mert Atyánk a Nap maga az élet,
Anyánk a Hold, az elrendelt végzet.
S nem feledjük soha miért érkeztünk,
a tudás népeként Isten ujja felettünk.

Fényt hozunk a sötét éjszakába,
minden tettünkben az Égi Atyánk álmodása.
S végtelen pusztáktól az Alpokig,
turáni népek egyek leszünk mind.