-Szánalmas vagy- szólt a barátom,
S felhúzott szemöldökkel nézi, ahogy írom
Amitől oly' keservesen alakult sorsom,
A rívásomon kívül nincs más gondom,
Csak megtanulni, hogy Magamat szeressem,
A segítsége -Ég ne adja-, kárba ne vesszen!

-Többet érsz Te ennél- szól tompán,
De üvegem üresen csörren, s harsány
Hangon követi végül nevetése,
Mert így több nem lettem, csak megvetése,
Nem akar bántani, de belül csalódott,
Mert világomban csak Én vagyok, aki kerget okot,
Őszinte szót és minden szépet,
Ezért mással együtt szívemből Én soha, de soha nem lehetek.

Szeretné ha végül Magamat is szeretném,
S feltétel nélkül nem csak a másikat tisztelném,
Mert hibás vagyok, s ez a kettő kéz a kézben jár,
S kérdéseket igen- de választ nem talál.