Csöndes a lélek,
mozdulni látszik,
magára húzza még a takarót.
Körötte város,
utcazaj,
fények,
körbetáncolják az éppen álmodót.
Összegyűri arcát a párna,
mozdulni látszik,
éledni kél.
Mellém telepszik,
és már hárman várunk:
a lélek,
a szerelem és
én.