Bizonyos hatalomra jutott pártvezér egy kis országocskában, melynek szép nemesi neve, legalábbis angolul, Hungary, eddig már két jópofa bemondást is tett. Az egyik - a bürokrácia elleni harc ígéret-keretében - az volt: majd gondoskodnak arról, hogy az adóbevallás papírja elférjen egy söralátét alatt.

Bárki is harcol a bürokrácia ellen, feltétlenül számíthat a rokonszenvemre ezen a területen, ha más harcaiban esetleg nem is. Ez a nép megismerte már a "szocialista bürokráciát", amely kiirthatatlan volt, 1989 után pedig a "kapitalista bürokráciát", amelyik még kiirthatatlanabb, mindmáig az.

Azok közé a nagyon-nagyon kevesek közé tartozom, akik komolyan veszik a Költő (József Attila) intő szavát: "Ne tékozold bizalmadat!"
Én nem is tékozlom a bizalmam, persze, ezzel a mindenkori hatalom mit sem törődik, mert nem az én bizalmamra van szüksége, hanem a bizalmukat oly könnyen tékozló tömegek bizalmára.

Ám, ha nem is tékozlom a bizalmam, azért - a Költő is így értette - az sem volna helyes, ha túl fösvényen bánna valaki a bizalmával. Én úgy gondolom, hogy, ha esetleg másban nem is, a söralátét méretű adópapírban némileg bízhatunk. Ahhoz nincs szükség még parlamenti kétharmadra sem, ha a kormány meg akarja valósítani.

Persze, azért legyünk óvatosak, mert ezt az ígéretet többféleképpen is be lehet váltani. Többek között:

1.) söralátét nagyságú papirosra igen terjedelmes adóbevallási űrlap lenyomtatásával, de oly apró betűkkel, hogy csak nagyítóval olvasható az egész, igaz, olvasása a szemnek ártana, de a szemnek (is) annyi minden árt ebben az országban, eggyel több már nem számít, különben mi a fenének kellene jószemű népség, az meglátja azt is, amit nem akarnak a szeme elé tárni,

2.) teljesíthető az ígéret a jelenlegi adópapírokkal is, úgy, hogy azok eredeti mérete megtartatik, de a söralátétek nagyobb formátumban készülnek, így a jelenlegi adópapír a söralátét új méretével, kellő jogharmonizálás után harmonizál.

Vegyük azonban az népvezéri ígéret betartásának azon módját, amelyik teljesen szokatlan Hungaryban: az adópapír tényleges, radikális kisebbítését, szövegének bürokráciaellenes szimplifikálásával. Még ez sem lehetetlen!

Igen, nem lehetetlen, hiszen közismert: az átlagos kisvállalkozó kisebbet, a középvállalkozó nagyobbat, a mammutvállalkozó hosszú ormányosat füllent adóztatható jövedelméről. Persze, lefelé füllent, nem bolond, hogy felfelé, a magasabb összeg irányában tegye. Ezt Hungaryban mindenki tudja, de - egy-két kikotyogós közgazdász kivételével - senki sem említi. A kikotyogós közgazdászok azután szép előadást tartanak, felveszik érte a szép summa pénzt, meg a szép díjakat, azután marad továbbra is a csúnya valóság, feketemunkásaival és bérrabszolgáival. No nem is lehet minden szép, valaminek csúnyának is kell lennie, ha pedig kell, akkor már legjobb, ha a valóság az, mert annak a legnagyobb a csúnyasági gyakorlata, - Hungaryban is.

No de az adóűrlap tényleg lehetne egyszerűsített, összhangban a a végletekig leegyszerűsített hazai adózási lelkiismerettel. Én javasolnék is néhány ilyen szöveget, ezek tényleg ráférnének egy söralátét-nagyságú papirosra:

1.) Jövedelmem? Annyi volt csak,
mit e cetlin látni...
Tanúsítja nagy pecséttel
Háry János Bácsi!

2.) A múlt évben szegény voltam.
Nem vettem egy inget.
Így adóba nem adhatok
csupán egy fityinget!

3.) Kiadásom ennyi-annyi...
Bevételem: semmi.
Csődkörüli érzésekkel
szoktam ágyba menni!

4.) Szegény cégem csak néz, néz...
Azt sem tudom mi a péz'!
Kukán állok, pénztelen...
Egy rézgaras elég, nem?!

5.) Ennyi vót', meg annyi vót'...
Nagyon rosszul ment a bót!
Vinni kellett, nem is ment.
Adó alól ez kiment!

No szóval nem szeretem a bürokráciát, de leginkább annak ravaszkodó piacgazdasági formáját utálom. Az egyik budapesti terecskén bankocska, a bankocska pedig nagy reklámtáblán hirdeti: a kisbetű náluk is kisbetű, de ők nem trükköznek vele!

Tudják, kedves és kedvetlen együgyű és sokügyű Olvasóim, hogy miről van szó? Arról a bankocska-bürokratácska-haszonlesőcske játékról, amelyik már 1989 óta folyik Hungaryban (de lehet, hogy sokkal régebben), és amelynek játékkeretében a bankocskák a szerződésekben az ügyfelecskékre kedvezőtlen
feltételeket igen apró betűkkel és elkanyargós mondatok sűrű tömegével közlik.
Senki illetékesnek nem jut eszébe, hogy ráparancsoljon a bankocskákra, jogszabállyal: az ügyfélre kedvezőtlen feltételeket jól olvashatóan, megfelelő betűnagysággal kell írni, ugyanúgy, mint a kedvezőeket! Igaz, akkor kissé sérül a kisbetűző bankocska-haszonlesőcske játék, és ahol a legfőbb érték a profit, ott, természetesen, nem lehet legfőbb érték az ember...

Egyébként, szerintem, az is a bürokrácia része, hogy az álláskeresőktől a pályáztatók három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt kérnek, - nincs állásod, szegény munkanélküli, hát, ha munkád nincs is, adunk neked egy kis bosszúságot, nyisd ki lapos pénztárcád, fizess, válts új erkölcsi bizonyítványt háromhavonta, ettől lesz erkölcsösebb az ország!

Tényleg ettől lesz?

No a bürokrácia visszataszító, az élet minőségét rontó, minden társadalmi rend rendetlenségében. Rendben, kezdhető ellene a harc akár az adópapiros méretének söralátét nagyságúra csökkentésével... a többit majd meglátjuk. Az a kérdés, hogy mi lesz, milyen lesz az a "többi"...

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)