Nem találom, akárhogy keresem...
Arcom kezeimbe temetem,
leülök a sarokba és sírok,
több szenvedést már nem bírok.

Vézna ujjaim a hajamba túrnak,
hűséget esküdtem én örökre az Úrnak?
Gyomrom remeg:
Adj ennem Atyám!
különben éhenpusztulok.
Vagy ezt akarod talán?

Áporodott számból
csepeg a sápadt félelem,
éhes vagyok,
és a szeretet az éltető élelelem,
amelyből bár tudom,
hogy van bőven,
mégis megtagadja azt
az Isten tőlem...

Mit vétettem?
Ne hagyj íly' nyomorultul elpusztulni!

A fiókból előkerül egy penge,
gyors vágás a csuklómon,
és minden szenvedésemnek,
egyszerre,
VÉGE