Feltöltve: 2010-05-02 19:19:30
Megtekintve: 6019
Zsákutcák (Németh Dezsőnek)
Zsákutcák álma, kertek, körbezártak,
égcsók-kékje szélben lépő virágnak!
Miért nincsen más soha e világon,
mint sötétbe tartó zsákutcás álom?
Itt is, ott is elhagyott csigaházak
roppannak össze utunkon, s a bánat
álomutcáját hozzák mind az évek,
illatával sebzett diólevélnek.
Szívemben fáj zsákutcák csendje, hangja,
míg szőlőfürt arany párnáján hallja
mint cseng a Nincs. Madár valót kiálthat:
semmibe vesznek földi, s égi tájak.
Mit ér zsákutcák botor tagadása?
Harkálycsőr ver dobpergést fent a fára.
Gúny is lehetne: lármás indulások
jelkép-hangja, mely más álomra vágyott.
Zsákutcák álma, álom végtelenben,
Véges, embernek máig érthetetlen!
Csaló végednél azt az Estét várom,
melyben felfénylesz, Szépség-Csillagálom.
Minden hamis, mi nem Te vagy, - szívekben
piros világod, Szépség-Csillagisten,
s emberből Embert más meg nem teremthet,
csak Te, Csillaga csillag-végtelennek.
égcsók-kékje szélben lépő virágnak!
Miért nincsen más soha e világon,
mint sötétbe tartó zsákutcás álom?
Itt is, ott is elhagyott csigaházak
roppannak össze utunkon, s a bánat
álomutcáját hozzák mind az évek,
illatával sebzett diólevélnek.
Szívemben fáj zsákutcák csendje, hangja,
míg szőlőfürt arany párnáján hallja
mint cseng a Nincs. Madár valót kiálthat:
semmibe vesznek földi, s égi tájak.
Mit ér zsákutcák botor tagadása?
Harkálycsőr ver dobpergést fent a fára.
Gúny is lehetne: lármás indulások
jelkép-hangja, mely más álomra vágyott.
Zsákutcák álma, álom végtelenben,
Véges, embernek máig érthetetlen!
Csaló végednél azt az Estét várom,
melyben felfénylesz, Szépség-Csillagálom.
Minden hamis, mi nem Te vagy, - szívekben
piros világod, Szépség-Csillagisten,
s emberből Embert más meg nem teremthet,
csak Te, Csillaga csillag-végtelennek.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!