A bimbamországi Bőgő Katát igazából Szépreményű Katalin királykisasszonynak hívták, de a háta mögött bőgőkatázta a nép.
Miért? Nem volt már kislány, hanem eladósorban levő nagylány, mégis sírt, bőgőtt, itatta az egereket mindenért. Amikor nem itatta, akkor is búslakodott-bánkódott.

A tucatnyi udvari orvos fele az tanácsolta: maradjon otthon, pihenjen, aludjon sokat. Másik fele éppen ellenkezőleg: a sok sétát, réten való labdázást vélte célravezetőnek a sírás-rívás, rossz hangulat ellen. A király és királyné így az udvari bolondot kérdezte: melyik tanácsot fogadják meg.

Birceberci, az udvari bolond, akár nagykövet is lehetett volna. Nem akart egy doktort sem magára haragítani, ezért így szólt:
- Egy héten át maradjon otthon, sokat pihenjen, aludjon, utána egy hétig naponta sétálgasson, labdázgasson, fogócskázzon a réten. Majd meglátjuk, amit meglátunk.

Meglátták. A doktorok ugyan hajbakaptak azon, hogy ki adta a jó tanácsot, de Bőgő Katából újból Szépreményű Katalin lett. Miért?

Nektek megsúgom az igazságot: a réten Kata Hehehe Pállal találkozott. Kedves, tréfás legény volt ez a Pali, ráadásul ezermester, és igen megtetszett neki a pityergő, de gyönyörűszép királykisasszony. Rögtön odament hozzá nagy rigófüttyentéssel:

Malacfül és dimbedomb!
Leesett a pitykegomb?!
Jön majd tehén, szép tarka,
meglátja és felvarrja!

Bőgő Kata sírás-rívásának igazi oka az volt, hogy szegény leánykába belebújt Búbos Bú Bence, ez a kis kesergő szellemmanó. Hehehe Pál remek tréfái, viccei hallatán azonban a szellemmanó előbb kuncogni, majd kacagni kezdett. E nevetés nyomán Bőgő Kata szívében kisütött a napocska, és újra Szépreményű Katalin lett az addig kesergőből. Búbos Bú Bence kiugrott a leányból és elment a patakhoz halakat hajkurászni. Rögvest meggyógyult Kata, de attól fogva szorgalmasan kijárt a rétre. Virágot szedett, ürge után kutatott, gombát keresett. Nem egyedül, hanem Hehehe Palival.

Már a mezei verebek is csiripeltek egyet-mást, mert Katalin királykisasszony és Pali szíve nagyon összemelegedett. Ám amikor kenyéren a vaj, akkor is beüthet a baj. Katalint a palotakert nyugágyáról elragadta, magával vitte a félelmetes Tökkelütött Tódor, az a nyugtalan repülősárkány. Egyesek szerint feleségnek, mások szerint eleségnek. Nagy különbség, - habár ki tudja?

A király és királyné jutalmat ígért annak, aki Katalint visszahozza.

Bimbamország vitézeit azonban nemigen csábította ez a homályos ígéret, mert egyfelől a király túlzott takarékossága, másfelől pedig a sárkány rettenetes bődülése és nagy ereje közismert volt. Néhány páncélbabújt kardos koma ugyan elindult, hogy megvédje a vasmundér becsületét, de csak a harmadik kocsmáig jutottak el, és onnan még elég messze volt a sárkány palotája.

Nagyobb, sőt, igen nagy elszántság volt viszont Hehehe Pálban. Kardot kötött oldalára és, mivel lova nem volt, szamárra ült.
El is ért a sárkánypalotáig. Ott ördögképű fegyveres ajtónálló fogadta. Pál ráripakodott:
- Hehehe Pál főtábornok-főezredes vagyok! Itt a zsírpecsétes-sárkánypecsétes igazolványom. Hát te mit csinálsz itt?! Ajtónálló vagy?! Akkor az ajtón kell állnod!
Leakasztatta az őrrel a palotaajtót, ráállította a beijedt fickót, és ment tovább. A sárkány éppen ebédelt. Spenótot, amit parajfőzeléknek is neveznek. Hehehe Pál rákiáltott:
- Hehehe Pál főkolompos vagyok a Spenótadóügyi Főhatóságtól! Itt a zsírpecsétes-adópecsétes igazolványom. Hány királykisasszony van nálad?! Befizetted utánuk az adót?!

Tökkelütött Tódor megijedt. Egyrészt nem tudta mi fán terem a Spenótadóügyi Főhatóság, de még azt sem mi az az "adó". Nagy alázatosan arra kérte Pált: magyarázza meg neki.

Pál kacifántosan körülményes magyarázatából a sárkány annyit nagynehezen megértett, hogy a még raboskodó királylányokat szabadon kell engednie, az eddig kapott váltságdíjat - nagy zsák aranyat - pedig át kell adnia Pálnak, és akkor annyi spenótot ehet, annyit akar.

A sárkány eddig azt hitte, hogy neki, mint sárkánynak, kötelessége királylányokat rabolni. Erre oktatta macskaföldi Csacska Csaba, az a minden lében kanál törpe. Most Hehehe Pál felvilágosította: dehogy! Csaba csak egy csacska macska, ha ilyeneket mond. Örült a sárkány, mert a királykiasszonyok sok spenótot ettek. A szépen fénylő aranypénzeket viszont sajnálta odaadni.

Hehehe Pál azonban köszörült egyet a sárkány nem túl éles elméjén:
- Nyugodtan odaadhatod nekem!Minek neked aranypénz, hiszen nem akarsz bugylibicskát venni a bibifalvai kutyavásáron!

A sárkány gondolkodott, megnyugodott. Tényleg! Hiszen azt sem tudja mi az a bugylibicska, és hogy hol van Bibifalva. Minek neki az arany? Át is adta Pálnak az iszonyú nagy, degeszre tömött zsákot. Pál viszont kegyesen hátonveregette, és három évre elengedte neki a fűadót.

A megszabadult királykisasszonyok csábos pillantásokat vetettek Pálra. Féltékeny lett Katalin királykisasszony, de azután megnyugodott. Látta, hogy az õ Palija nem téveszti össze a hőséget a hűséggel. Hazafelé menet sorban leadták minden királyságban az odatartozó királykisasszonyt. Hiába szabadkozott Pál, sehonnan sem engedték el üres kézzel. Mikor hazaértek és a király, meg a királyné meglátta Hehehe Pált kiszabadított leányukkal, percig sem haboztak. Igennel válaszoltak a legény leánykérő szavaira. Szerencsére Pali a fél országukat nem kérte mellékjutalomként, leányuk meg így is maradt még otthon, számszerint öt.

Boldogan élt Pali a királykisasszonnyal. Négy gyermekük született. Ám egyszercsak rémülten menekültek a népek palotákból, kunyhókból, mindenünnen.

Mi történt? Nem földrengés, nem árvíz. Két irtó nagy sárkány jött, meg tizenkét kicsike. A kicsik mindegyike is legalább akkora volt azonban, mint tíz hízott disznó együtt. Itt a vég, elviszi a szerencsét?

Szerencsére nem. Tökkelütött Tódor, meg a felesége, és tizenkét kis tökkelütött sárkányfióka érkezett Hehehe Pálékhoz, látogatóba. Nem kellett azoknak királyleány! Spenót, sóska, karalábé, répa, retek került az asztalra, meg főtt krumpli. Igaz, a pákosztos kis tökkelütöttek titokban minden tököt elcsentek Pálék konyhakertjéből.

No de sebaj! Szép ajándékot hoztak: hatalmas ezüstszobrocskát, Bumfordi Balambér sárkányszobrász alkotását. A szobor Hehehe Pált és Szépreményű Katalin királykisasszonyt ábrázolta, mögöttük pedig Tökkelütött Tódor vigyorgott. A sárkány hálás volt Pálnak: leszoktatta a királykisasszonyrablásról, így több ideje maradt, hogy udvaroljon egy sokfejű, sokszoknyás, sokcipellős sárkánykiasszonynak. A szembeszökő eredmény most ott nyüzsgött Pálék kertjében: tizenkét virgonc sárkánygyerek.