Picsipacsi Pista igen tréfáskedvű, vídám legény volt. Ám minden mókánál jobban szerette csacsiját: Kétfülűkét .Kétfülűke szürke szőrét homlokán fehér folt ékesítette.A legény érzelmeit a csacsi ugyancsak viszonozta. Szemei örömtől ragyogtak, ha gazdája kivezette az istállóból, és mindig megadóan cipelte terhét. Nem illett rá a szólásmondás: “csökönyös, mint a szamár”.

Az újkrumplinak, hivatalosabb nevén újburgonyának, jóval nagyobb az ára, mint annak, amelyiket később szednek ki a földből. Picspacsi Pista elhatározta: újburgonyát visz Bekemeke városka piacára és eladja. Útnak is indult Kétfülűkével.

A sors azonban elébük állított egy másik, kétzsiványos-kétpisztolyos elhatározást. Az erdei rablók - Kövér Tóni és Sovány Tóni - úgy döntöttek: szereznek némi bicskahegyre-, meg itókára valót. Méghozzá olyan módon, ahogyan nem való, saját finomkodó kifejezésükkel: pisztolyos kéregetéssel.

Picsipacsi Pista igencsak csodálkozott a rámeredő pisztolycsövek láttán. A “Pénzt vagy életet!” felkiáltás pedig egyenesen meghökkentette. Kénytelen volt felvilágosítani a rablókat, hogy pénze nincs, csak lesz, - majd, ha eladja a két zsák újkrumplit a vásáron. Kétfülűke ráiázott az igaz szavakra, mert okos szamár volt.
Kövér Tóni nem iázott, hanem csak rámordult Sovány Tónira:
- Kötözd meg ezt a legényt! Itt marad, velem. Te meg menj el a vásárba, ezzel a szamárral. Add el az újkrumplit is, a szamarat is. A pénz a miénk lesz, az élet meg ezé a szamárlegényé.
Utána elengedjük, nem leszünk szamarak, hogy őt is etessük!

Így is történt - félig. Sovány Tóni eladta a krumplit, a pénzt zsebrevágta. No ez könnyen ment. Kétfülűkét is megpróbálta pénzre átváltani, de a csacsinak nagyon hiányzott gazdája, Picsipacsi Pista. E hiányérzet okán iázott, és Sovány Tóni elnyűtt csizmáját rugdosta. Egyszer-kétszer Tóni fenekét is eltalálta.

Csődület keletkezett. A kíváncsiskodók között megjelent Kackiásbajszos Miska, a városka rendőrkapitánya. Utóbbi a szamárban felismerte Kétfülűkét, annak gazdáját, Picsipacsi Pistát viszont nem sikerült felismernie Sovány Tóniban. Ez még - talán - a kisebbik baj lett volna Tónira nézve, de jött a nagyobbik is, mert Sovány Tóniban viszont felismerte - Sovány Tónit.

Estefelé a két Tóni már ingyenvacsorát ehetett. Igaz, a városi börtönben. A két pisztoly a bűnügyi múzeumban lett kiállítási tárgy. Az újkrumpli ára és Kétfülűke visszakerült jogos tulajdonosához, Picsipacsi Pistához.

Lám, lám, milyen okosan viselkedhet egy kétfülű, hűséges csacsi! Mellesleg a két Tóni mindegyikének is megvolt a két füle, de amikor a bíró a becsületes foglalkozás előnyeiről magyarázott nekik, szavai e pisztolyos kéregetők egyik fülén be, a másikon ki…Ebből levonható az a tanulság, hogy nem csupán a két fül fontos, hanem az is, ami közöttük van!