"Mióta már, hogy vérző, el általad törött
szárnyaiddal egyetlen felsebzett szóra sem?"

***

Mintha most először önmagamba látnék,
hová áradás zenélné újra hangjait,

szótlanul beszélsz

szép ujjaid között

háborúk vérengzése nyugszik
elcsukló, könny-ízű békévé.

***

"Most menj,
ne ígérd kincsedet,
de találd meg,
hol fekszik
- és él-e még -

az Ember

a neveddel vésett
kő, és törmelék alatt."