pár gyorsan szálló perc volt,
csak néhány röpke óra
de valami engem akkor,
ott
tetten ért
és szépség költözött belém,
amit csak később vettem észre:

varázslatos lényed
puha ecsettel
festett bennem képet:
színeset, szépet

és ez a kép
este életre kél,
törékeny ujjaival
hálót sző az emlék.

és a gyengéd kezek
szorgossága nyomán
finom anyag terem
és megteszem a dolgom:

emlékekből
szőtt hálóval takarom be arcom,
hátha éjszaka Rólad álmodom.