Hideg ház. Esték. Bútorok unalma.
Olykor félelem. Ha csodálkozol,
s ezt felpanaszlod, szavaid csodálom:
melegség nincs, és nem is volt, sehol.

Mi a meleg? Hideg elé tett látszat.
Látszat-szeretet és látszat-öröm.
Belül hideg van, volt és lesz, s a Házra
tetőn túlról hideg csillag köszön.

Ha furcsa is, így, út végén kimondom,
mit kezdetén is tudtam: a hideg
ott az Anyagban, minden mozdulatban,
megújulás, elmúlás - mind hideg.

A Szerelem? Hát, hidd: így volt az úgy volt…
Elmosolyodom. Költő vagy csupán,
mint voltál akkor: itt vagy, de az álmod
álmodik, - túl az Óperencián.

Jó volna, persze, ha igazi Házak
épülnének, igazán melegek…
…de hol van most egy emberséges isten,
s mily dőlyfösek az embertelenek!

Hideg Házban élek én is, egy csillag
mulat rajtam, mikor szemembe néz:
nincs-életemben széthulló valóság, -
de álom is, mely gyönyörűn egész.