Azt mondtam, nem bonyolítom tovább,
De rájöttem, nem irányíthatom akaratát,
Rájöttem, hogy kis pont vagyok a világban,
Csak egyetlen porszem a sivatagban.
Akartam kő lenni és nőni, mint egy szikla
És megvolt bennem a tűz, megvolt a szikra
Próbáltam nőni, tényleg akartam nyomot hagyni
De eljött a perc, amikor fel kellett adni.
Nem vagyok más, csak olyan, mint ő vagy te
Nem lehet egy személyben senki a világ hőse.
Egyetlen porszem semmit nem tud csinálni
De millió képes egy világot megváltani...
Nem irónia, csak ténymegállapítás,
Nem önsajnálat, nem kisajátítás,
Nem világfájdalom, de még csak nem is sírás
Nem önsanyargatás, és nem is szentírás.
Ezek csupán érzések, melyek belém hasítanak nap, mint nap
Amiktől úgy érzem, mint aki mindig ad, és sohasem kap.
Rájöttem, hogy ez szerelem, amivel rajongok az életért,
Rájöttem, hogy ez gyűlölet, amit érzek az elmúlt évekért.
Rájöttem, hogy ez irigység a végtelen szerelemre,
Kértem, könyörögtem, de a sors ezt vetette a szememre:
Kaptál, de nem adtál, szerettek, de nem szerettél,
Utat mutattam neked, de rossz ösvényre tértél, eltévedtél.
Én kérdeztem, hogy hol rontottam el, mit kell csinálnom
De rájöttem, hogy bármelyik irányt választom
Némaságba futok és csak saját magamat fárasztom.
Rájöttem, hogy ember vagyok, élni akarok, semmi egyebet
Szeretni, érezni, és tudni, hogy éreznek, szeretnek.
Vártam rá, hogy jöjjön, és eljött a nap, amikor megjelent Ő:
Betoppant az életembe, a hibátlan, számomra az egyetlen nő.
Akkor voltam boldog; előttem egy káprázatos angyal látomása
Ki kezeit nyújtva fényesen ragyogott a földre szállva.
És ő leszállt én pedig fel, az egekbe, magasba
Hogy ő és én? NEM! Mert a sors nem ezt akarta!
Akkor törtem össze, akkor szakadt valami félbe
Akkor jöttem rá, hogy a boldogságomnak már vége.
Azóta tévelygek, azóta bolyongok kusza utaimon
Azóta keresem az irányt, fájdalommal szavaimon.
De most megállok egy percre, talán valamit látok?
Felnézek az égre, és dühömet kiengedve kiáltok!
Rájöttem! Igen most tudom, nem mehetek tovább, itt állok:
Lassan körvonalazódik egy alak, talán ő az, akire várok?