Hmm... hányszor ígértem, hányszor fogadtam
Mindig beleestem, mindig kifakadtam
Mindig csodálkoztam, mindig értetlen voltam
Sose hallottam hangját: "Én megmondtam... "
Ugyanaz a helyzet, ugyanaz a hiba,
Ugyanaz az érzés, változatlan téma.
Megint rosszkor, rossz helyen voltam
De rajtam kívül ez másnak meg se kottyan
Megint beleestem a hibába. Nem akartam.
Megint buktam, pedig semmi rosszat nem hallattam.
Valahányszor élek, és érzéseim támadnak
Valahányszor látok és vágyaim fakadnak;
Mindig pofont kapok a sorstól, és tőle sem csókot
Sem ölelést, Sem szerelmet. Még csak nem is bókot.
Közönyt, barátságot igen, jót, és mélyebbet soha
Hogy miért? Mert nekem a gép ezt az életet dobta.
Most jöhetne a sírás, jöhetne a sajnáltatás
A sérült lelkemnek a sebnyalogatás:
A világfájdalom, a suicide beteg hajlamok
A könyörgés, rimánkodás, unalmas dallamok
Ezt várhatnám én is, ezt akár te is gondolhatnád
És az elhajtott lehetőségeket talán meg is bánhatnád
Megvolt minden, tökéletes lehetőség, de nem!
Mit gondolok én? Magamnak jót? Hihetetlen!
Miért gondolom, hogy jó lehet egyszer nekem?
Miért hiszem, hogy révbe ér majd a lelkem?
Hisz megint csak küzdök, harcolok ellene
És bár tudom, hogy ez a kín nem nekem kellene,
Megint és megint küzdök a szenvedéseimmel szemben.
De talpra állok, tekintetem magasan, talán a Mennyben?
Felnézek és kiáltok, üvöltök, ahogyan a torkom bírja:
Mondd, miért hagyod, hogy sorsom e keserűséget írja?
Miért teszed sokadszor az ellenkezőjét annak, amiért imádkoztam?
Hitem kell? Megkaptad! Soha nem kételkedtem, csak fohászkodtam;
Akkor miért nem adsz nekem kegyelmet?
Miért nem kapok én sohasem szerelmet?
Sok amire vágyok, amiért ember akarok lenni?
Gyarlóság, amiért emberként akarok tenni?
Azt mondod talán, lehet, nem érdemled
De én erre bőszen visszakérdezek:
Hány próba kell, amíg célba érkezek?
És kérdem én, annyiszor hallgattál, én miért ne tenném?
De aki eddig gondoskodott rólam, el miért felejteném...
Tudom, hogy válaszodat most meg nem kapom,
Elszánt vagyok, magamat senkiért el nem hagyom:
Küzdök! Harcolok! Megint! Én soha fel nem adom!
Ha kell, a harcomat az ördöggel is lefolytatom.
Nem hagyom, hogy egy egyszerű pofon kifogjon rajtam
Mert erősebb vagyok, és igen, bennem van a hajlam:
Istenem, ha nem is veszel szárnyaid alá, csak ne temess el:
De akiért élek, azt kérlek a közelemből soha ne vedd el...