Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-04-17 07:16:29
Megtekintve: 6295
Fél dióhéj, három egér
Három egérgyerek talált egy fél dióhéjat. Dióbél nem volt benne, sem fél, sem egy egérfoghegyre való.
Játszani viszont fél dióhéjjal is szépen lehet.

Egyikük indián pajzsként emelte maga elé. A másik kettő szalmaszál-dárdákat dobált, de az ügyes egérindián kivédte a pajzzsal valamennyit.
Később csónaknak akarták használni a dióhéjat, de két egérke is nehezen fért el benne, a harmadik pedig kiszorult belőle. Sebaj, váltották egymást, át-áteveztek a sekélyvizű udvari pocsolyán. Evezőlapátként pici fakéregdarab szolgált.

Ezt is megunták. Az egyik egérke alábújt a féldióhéjnak és azt játszotta, hogy ő most teknősbéka. A másik kettő türelmetlenül kopogott a fapáncélon: ők is teknősbékák akarnak lenni! Megint csak beosztották: egyszer az egyik legyen teknősbéka, utána a másik, harmadik.

No de mit ki nem talált a leghosszabb bajuszú egérke? A féldió legyen trónszék. Felül a tetejére, a másik kettő pedig emelje őt magasba,és vigye el vendégségbe a Sajtkirályhoz!

Beleegyezett a másik két egér, abban a reményben, hogy később majd cserélnek, és egyikük Szalonna fejedelemhez, másikuk Mogyoró hercegnőhöz mehet látogatóba ilyen királyurasan.
- Király vagyok! Király vagyok! - kiabálta diadalmasan a Sajtkirályhoz igyekvő egérke. A másik kettő éppen elhatározta: leteszik őt féldióhéjastul, és kinevezik a Jánoska által elvesztett sárga fagolyócskát Sajtkirálynak.

Hű, de olykor a játék komolyra fordul, s kisegérre ördög mordul!

Hát a komolyrafordulás most nem mordulás volt, hanem egér után vágyódó nyávogás.
Szerencsére egy tapasztalatlan kölyökcicától.
Ám nem jó, ha a cicus nem a saját bőrén, hanem egér bőrén szerez tapasztalatot. Legalábbis ez így igaz - egérnézőpontból.

A kisegér már nem kiáltozta, hogy "Király vagyok!", hanem rémülten vallotta be önmagának: "Egér vagyok!". A másik két egér gyorsan eldobta a féldióhéjat és már futott is. Az előbb még Sajtkirályhoz igyekvő pedig a földre csücsült, de azután ő is szaporán szedte mind a négy lábát.
A kiscica panaszosan nyávogott, mert játszani szeretett volna az egérgyerekekkel.
Ez a nyávogása hiábavaló volt - részben.
Az egérkék ugyanis úgy eltűntek, mint a kámfor. Ám megjelent egy ötéves kisleány, Évike, a cica gazdája.
- Miért sírsz ilyen panaszosan cicuskám?! - tudakolta aggódóan kis kedvencétől. Akarsz egy kis mackósajtot? Akarod, hogy játsszak veled?!

A Milicili nevű cica mindkettőt akarta. Pár perc múlva már el is felejtette az egérkéket.
Ám én azt gondolom: majd még eszébejutnak. Az egereknek is eszükbe fog jutni a cica! Valamit máris sejthetett ez a három kisegér, ha nem akartak a cicával együtt igyekezni a Sajtkirály birodalmába. Cicát sejtő egérnek könnyen megakadhat a torkán a sajt!

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!