- Tiszteletem, Filozófus Uram!
- Á, üdvözletem, Pincsipancsi Bácsi! Hogy van mindég?
- Köszönöm a látszatkérdést, Filozófus Uram! Mindig rosszul, de most még rosszabbul!
- No csak nem megint az a Pista gyerek?!
- Nem, az már belépett a Gárdába is. Megjavult, bár hivatalosan még nem. Gyanítom, hogy az Ifjú Gárdába is belépett az a fineszes kölyök. Manapság több lábon kell állnia a szegény magyarnak. Kettős gárdatagság biztosabb!
- Hát az már igaz, mert hol erre van itt az idő, hol meg arra... Akkor talán a Feri gyerekkel van baj?!
- Nem, az ma már önérzetesen a jobbik. Mondta is annak a pirosvirágos kedvűen kedvetlen tanárjának, aki be akarta őt számoltatni matematikából, hogy majd ő számoltatja be őt, de másból, már közelebb jött az igazság! No meg fel is jelentette ezt a tanárt, hogy az megverte őt. Hát az a pedagógusféleség azzal védekezett, hogy kiránduláskor, jámbor kártyacsatában verte meg a Ferit, de hát a verés, az verés, aki magyar, beláthatja!
- Ha nincs baj a gyerekeivel, akkor miért érzi magát rosszul, Pincsipancsi Bácsi?! Szegénynek nem szegény, igaz, már legénynek sem legény...
- Miért? Nagy oka van annak! Most van nálunk a családi szavazás.
- Hogyhogy? Már az lényegében megvolt, egyesek szerint nagyobbat fordult az ország, mint egykor az a Pál, - majd később kiderül, hogy merre. Én, persze, tudom a választ az utóbbira is, de nem mondom el. Nem jó elmondani a végét sem rémregénynek, sem kémregények, sem...
- Ó, Filozófus Uram, félreértett! A mi családjaink mind-mind most választanak családfőt. Nálunk is, a bátyáméknál is, a nagyobbbik öcsémnél is, de a kisebbik öcséméknél, Pincsipancsi Sándoréknál is. Éppen emiatt a Sándor miatt aggódom!
- Családfőt?! No és kik a jelöltek?
- Az esélyes, befutó jelölt minden családban a feleség. Persze, mi imádjuk ezt a piacdemokráciát, ezért, hogy demokráciásabb legyen, más jelölt is van, de az nem esélyes. Karcsi öcsém már választás előtt ki is esett, igaz, csak az első emeleti ablakból... Hanem Pincsipancsi Sándor öcsém miatt bennem van a félsz, mert az a tökkelütött nem ismeri fel azt az álarcos reálpolitikát: ha nem kap vereséget, akkor nem kap többé feleségtől eleséget! Át is fogok irányítani három gyereket a családi listáról, hogy ott feltétlenül a sógornőmre, Sándor feleségére szavazzanak!
- No és ez a listakészítés, meg szervezett átirányítás nem sérti családidemokráciás törvényüket?!
- Nem sérti! Először, a kezdet kezdetén, sértette volna, de ma már a Családi Zsebfőügyészség más irányban ügyeskedik-ügyészkedik, miközben betartja a szigorú látszatjogállamelméleti elveket a jogértelmezési átlaggyakorlatban!
- Ó, négy boldog családról beszél, Pincsipancsi Bácsi! Ezek szerint önöknél nem félnek a kétharmados feleségfelhatalmazástól!
- Nem félnek, mert ha félni mernének, akkor a családfő-feleségcsaládelnök már a feles törvény alapján is megfeleztetné őket. Bár, esetleg, humánusan, csupán negyedeltetné, mint Nagy Királyunk azt a kopogtatócédulás-félcédulás Koppányt...
- Hát el vagyok ragadtatva, Pincsipancsi Bácsi! Ha ezt a Tulipános Hazai Piacdemokrácia Atyja ma láthatná, szabad madarak ide-oda röptétől körülvetten! Különben mi az a nagy, keretes kép, amit a jobboldali hóna alatt szorongat?
- Ez? Ez egy családi választási plakát. Nézze meg! Ugye, jól fest rajta a feleségem, családfőjelöltem? No és a jelszavak alatta, ugye, azok is vetekednek
a parlamentválasztásos óriásfalragaszokon levő tömör népi bölcsességekkel?! Látja, ez áll rajta:

VIGYÁZZON ÖN IS FENEKÉRE!
JELÖLTJE LEGYEN: FELESÉGE!
CSALÁDFAZÉKBAN NAGY HÚS FŐHET, -
HA ŐT VÁLASZTOD CSALÁDFŐNEK!

Ugye, nagyszerű?

- Hát... kedves kedvetlenséget színlelő Pincsipancsi Bácsi, bizonyos filozófiai értelemben, mivel nagyszerűség és kisszerűség a végtelenben relatíve közeli rokonok, még ha egyébként a végesben olykor nagyon távoliak is, el kell ismernem, hogy még mindig van mit felismernem, felismernünk... Szerencsére azonban most búcsúznom kell, mert itt van az a nyomorék busz, amelyik lépcsőket hordoz a belsejében, hogy legyen miben megbotolnia a nyugdíjasoknak, akik már nagyon terhére vannak a piacállamnak, ezek a lépcsők pedig segíthetnek egy-egy ilyen teher államnyakról való végleges ledobásában... Már szállok is fel... Kellenek az ilyen mozgáskorlátozó buszok ebben a mozgás- és észkorlátozott országocskában... Látja, öregasszonyka, az ilyen buszok megrendelőjének kellett volna kezet csókolnia, nem annak a bizonyos népvezérnek...

(2010)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)