A varázsló olyan földre érkezett, ahol az állatok emberi nyelven beszéltek. A bűvös igék tudósa ezen nem csodálkozott, mert bolyongásai során már megtanult semmin sem csodálkozni. Ha majd benő a fejetek lágya, lehet, ti is megtanultok, - vagy mégsem. Fűrészhal, fürkésző evet, - nagy a világ, minden lehet!

A tyúkketrec tetején, fennkölten és öntelten szélkakaskodó kakas szónokolt:
- Én csinálom a Hajnalt! Az én kukurikús intésemre kél fel a Nap, ha kell a Nap! Az én hangom forgatja a Földet, Nagyvilágot, Kisvilágot! Az én szemem őrzi szeretett kukurikúhajnalosan tarajos, kakastollas múltú országunkat abban a büszke, szédítő égmagasban!

- Nicsak-bicsak! Talán sasnak képzeled magad?! - szólt oda neki a varázsló.

Kár volt szólnia. A sok tyúk máris odarohant, meg akarták csipkedni a varázslót. Úgy vélték: bántja imádott országmadarukat.

A bűvöspálcás úr megpróbálta elmagyarázni nekik, hogy nem ő bántja istenített kakasmadarukat, hanem annak öntelten hiányos eszecskéje, valamint elképzelhetetlenül nagy beképzeltsége. Ám a tyúkok egyre harciasabban viselkedtek. A varázsló néhány leigázott bűvös igével tudta csak távol tartani magától a baromfinépséget:

- Tollas ész, kiszáradt kút!
Szárnyaskáim, ezt hagyjuk!
Láttok később bűt, bát, bút, -
sáros úton nagy kátyút!

Egyébként sok érdesen érdekes dolog volt a Beszélő Állatok Földjén. A Habarékos Badarblablabuborékos Kabaré színpadán például így danolászott
a görény:

Oroszlán férjén oly szép a sörény, -
de nála még szebb a gö-gö-görény!
S ha csábos illata orrába száll:
még a bűnös is magábaszáll!

A görény ezt a dalt előadta. Azt viszont, amit szintén elő kellett volna adnia, nem adta elő, részint mert annyira azért nem szállt magába, másrészt pedig előrelátásból, hiszen nem azért zsebelte be előre, hogy később odaadja.

No és azt is érdemes volt hallgatni, hogy a tudósan pápaszemes főbirka mint magyarázza a juhoknak: jobb lesz, ha megjuhászodnak, mert csak jámbor nyájként kaphatnak nyájasságot! A birkák olyan áhitatosan hallgatták ezt a buzgó beszédet, amennyire csak bírták, és amennyire a főbirka ezt áhította. Nem volt ott mellébégetés, sem nyájtól ellépegetés!

A nyugtalan és kíváncsi varázsló azonban tovább vándorolt, és hamarosan a Beszélő Embereknek Mondottak Földjére érkezett. Később megpróbált némi különbséget felfedezni e táj és a Beszélő Állatok Földje között. Próba - szerencse, tartja a közmondás, de nem minden igaz, amit a köz mondogat, sőt...
Nem minden próba jön be. Nem jött be most sem a szóban forgó. Ám a varázsló nem esett kétségbe, már csak azért sem, mert addigra kétségtelenül kétségbeesett.

Hát...azért mégis csak jobb kétségbeesni, mint kétség nélkül olyan farkasverembe, amelyikben farkas is van, nemde?

Persze, amint a közmondás megjegyzi, ami késik nem múlik, ezért jobb, ha átgondoljátok, kisfiúk, kislányok, hogy rajtatok mi múlik, nehogy annak láttán, ami csak késik, fel kelljen majd kiáltonotok: azt a kiskésit!

(2010)