Feltöltve: 2010-04-12 07:36:36
Megtekintve: 5968
A MEGCSILLANÓ CSORBA
Már annyiszor próbáltál
beállni a sorba,
ám a hely ahol álltál;
a szabja élén csorba.
Midig ez a szerep jut rád,
s közben a sok felfűtött vágy
csak dúdolja dalát.
Rémalak képben hajszol
élted sűrűjébe.
Minden nap ébren alszol,
hiszen zaklat kedvére.
S a rémülettől zsibbadt szád
csak suttogva búgja szavát,
mint monoton imát.
Csábító, sejtelmes árny,
mely lágyan megigéz.
Vihartól védő óvszárny,
simogató, selymes kéz
csalogatva hív magához,
de közben titkon megátkoz,
s csak kínzó magányt hoz.
És csak vergődsz a titkos,
rejtett parancsok közt,
mely zord testére nyirkos,
ám melengető köntöst,
akár egy álarcleplet húz,
mit a boldog életről nyúz;
s te kábán alábújsz.
beállni a sorba,
ám a hely ahol álltál;
a szabja élén csorba.
Midig ez a szerep jut rád,
s közben a sok felfűtött vágy
csak dúdolja dalát.
Rémalak képben hajszol
élted sűrűjébe.
Minden nap ébren alszol,
hiszen zaklat kedvére.
S a rémülettől zsibbadt szád
csak suttogva búgja szavát,
mint monoton imát.
Csábító, sejtelmes árny,
mely lágyan megigéz.
Vihartól védő óvszárny,
simogató, selymes kéz
csalogatva hív magához,
de közben titkon megátkoz,
s csak kínzó magányt hoz.
És csak vergődsz a titkos,
rejtett parancsok közt,
mely zord testére nyirkos,
ám melengető köntöst,
akár egy álarcleplet húz,
mit a boldog életről nyúz;
s te kábán alábújsz.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!