Az oroszlán az állatok királya volt már, amikor tanácsadója, a róka, az alábbiakat javasolta a királyi tanácsban:

- Felséges, Rettenthetetlen, Oroszlánszívű és Kegyelmes Lelkű Urunk! Jogosnak minősített erővel megszerzett hatalmad mindenki tiszteli ugyan, de itt az idő, hogy választás útján is király legyél. Az állatnép szeret választani, és még jobban ragaszkodik majd hozzád, ha a maga akaratából-kényszerszeretetéből, szabad ostobaságából emel trónra!

Az oroszlánnak először nem tetszett ez a beszéd, de azután a róka meggyőzte: haladni kell a korral, nem csupán az antilop bekebelezésével.

Így az állatok királya beleegyezett, hogy királlyá választatja magát, meg egész udvartartását. A róka pedig hivatta a majmot, a főszertartásmester udvari bolondot, és keményen rászólt:

- Szervezz nagygyűlést, de ne hívd meg rá a féleszűeket, mert nem kell oda az a fenenagy tudomány! Elég ha a tizedeszűek ott lesznek, de azok se játsszák az eszüket, mert akkor az oroszlán hívei majd megtizedelik őket. Persze, a királyi udvartartás is ott legyen, és szúrós szemekkel úrrá legyen minden legyen! Úgy értem: még a legyeken is!

A majom felvette a csörgősipkát, kiengedte a zsákból a csörgőkígyót, és háromszor rávert a nagydobra. A kisebb dobok követték. Jöttek az udvaroncok, kibontották az oroszláncímeres korteszászlókat. Farkasfalka ordította:

- Állat! Az oroszlánra szavazz!
Nélküle földünkön csak havaz!
Nélküle itt tél bekeményít,
s jaj! Meglátod a Jövőd végit!
Szavazz rá! Ha nem: egy arasszal
rövidebb leszel e tavasszal,
vagy kettővel... Egy-kettő-három,
bölcs IGEN-ed urnánkba várom!
No súgd tovább, sok okos fülbe,
mit is kér a szavazófülke!

Fehér galambrajként szóródtak szét a légben a szórólapok. Ezekből megtudhatták az állatok, hogy a farkas és a bárány között nincsen semmi különbség, különösen, ha a bárány is fekete. A bagoly a világ legtudósabb állata: egész éjjel vastag könyvekből olvasgatja miként lehetne segíteni bajszos egérkéken és eltévedt kismadárkákon. Az oroszlánpárti menyét meg annyira szereti még a menyét is, nem is említve nejét! A borz utálja mások büdösségét, különösen, ha az a vetélytársáé! Az oroszlán hívő híve, a sas, kizárólag a Birodalom érdekében köröz fent a magasban.

Egy odatévedt nyuszi makogott ugyan valamit az oroszlánról, meg egy bizonyos eltűnt antiloplányról, de a róka intésére a leopárd, mint Főállatügyész, e nyuszit
alaposan kihallgatta, mely kihallgatás után a nyuszi úgy elhallgatott, hogy még rágcsálásra sem nyitotta ki a száját soha.

A róka, átkeresztelkedett nevén Saláta Rudi, mint a Fű-, Levél-, és Magevők Szent Szövetségének újonnan megválasztott Elnöke, igen szép beszédet tartott az oroszlános választási nagygyűlésen:

- Libatársaim! Szeretett gágogó földijeim! Kacsatársaim! Barátaim! A Kacskaringós, de Igaz Úton kacsázók serege! A Ti okos szavazataitok jelentik most a Helyzet Kulcsát! Ti nem vagytok rosszmájúak, mint némely álnok, vernivaló veresállat e sokat szenvedett földön. Szavazzatok az oroszlánra, a Béke, Igazságosság, Megbocsátás-bebocsátás fenségesen jeles Jelképére! Ha rá szavaztok, nem fognak veletek kikukoricázni, hanem súlyfelszedés céljából bekukoricázhattok, hogy később... akarom mondani, hogy később közelebbről is megismerkedhessetek az Oroszlánnal, megválasztott Királyotokkal!

Nagyon tetszettek a róka szavai minden libának, kacsának, meg hozzájuk hasonló állatészlénynek.

Az oroszlán választási naggygyülésén pártatlan érdeklődőként megjelent Ezópusz is, a meseíró rabszolga. Független álláspontját ugyan nem honorálták felfüggesztéssel, attól egy paraszthajszál szerencsésen elválasztotta, csupán néhány állat kulturált módon leköpte, néhány külföldet utánzó majom belföldi sárral megdobálta, és róla, valamint jelen nem lévő szülőanyjáról leszedték a keresztvizet. Később a dologról írt az állatoknak egy célzatos embermesét, de kiderült: az állat sem feltétlenül értelmesebb, mint az ember.

Ezópusz később is nélkülözte a puszt, de azért megnyugtatták: ha már elnyugtatták, akkor semmi baja sem eshet. Elnyugvása után nem is esett baja, most is ott nyugszik a hatvan lábnyi szakadék alján, ahová, némely kezek negatív segítsége révén, és rövid légi utazás után jutott.

Az istenek néha virágot visznek Ezópusz betemetett földi maradványai fölé. Egy időben márványtáblát is állítottak neki az Égi Hatalmak, ezzel a felirattal: „NEKI SEM SIKERÜLT AZ, AMI AZ ISTENEKNEK SEM!”

A márványtábla már nincsen meg, pedig az Oroszlán Hívő Hívei is megbecsülték: mi mindent írtak, meg rajzoltak rá! Még az odalátogató istenek is meglepődtek!

(2010)