Feltöltve: 2010-04-06 20:52:36
Megtekintve: 6255
Fénytündérke, Árnytündérke
A vidáman lobogó tűz fényében pici tündér táncolt csodaszépen, csodaügyesen: Fénytündérke. Csillogott aranyruhája, villogott arany cipőcskéje, aranyos volt a bőre, pirosan aranylott gyönyörű kis arcocskája.
- No de ki ez a fekete éjtündérke?! - kiáltottak fel kerekre tágult szemekkel a tűz körül üldögélő, pecsenyét sütögető feketebőrű emberek. Mindez Afrikában volt, a fények és árnyak óriási, szertelen, titokzatos hazájában.
- Ki vagy?! Ki vagy te?! - kérdezte a kis feketeruhájú, feketebőrű, sötétlő arcú, de kedves tekintetű kis tündértől Fénytündérke.
- Én Árnytündérke vagyok! - felelt az. Nagyon, nagyon tetszik nekem, amit csinálsz, ahogyan táncolsz, Fénytündérke!
- Jó, ez kedves Tőled, de miért utánzod minden mozdulatomat? - kérdezte, egy kis nehezteléssel a hangjában, Fénytündérke. Ne haragudj meg szavaimért, de úgy teszel, mint egy kis utánozó majom!
Ezekre a szavakra pici selyemmajmocska mászott le a pálmafáról. Ő is táncolni kezdett, Fénytündérkét utánozta.
Fénytündérke jót nevetett a majmocskán, és már nem is haragudott Árnytündérkére. Árnytündérke tréfásan olyan hosszúra nyújtotta meg, keskenyítette alakját, mintha meg akarná érinteni a Holdat.
Fénytündérke mosolygott, a selyemmajmocska vidáman makogott. A tűz körül üldögélő feketebőrű emberek elámultak, tapsoltak.
Fénytündérke és Árnytündérke azóta is együtt jár, együtt játszik, mint ahogy a fény és az árnyék is elválaszthatatlan egymástól.
- No de ki ez a fekete éjtündérke?! - kiáltottak fel kerekre tágult szemekkel a tűz körül üldögélő, pecsenyét sütögető feketebőrű emberek. Mindez Afrikában volt, a fények és árnyak óriási, szertelen, titokzatos hazájában.
- Ki vagy?! Ki vagy te?! - kérdezte a kis feketeruhájú, feketebőrű, sötétlő arcú, de kedves tekintetű kis tündértől Fénytündérke.
- Én Árnytündérke vagyok! - felelt az. Nagyon, nagyon tetszik nekem, amit csinálsz, ahogyan táncolsz, Fénytündérke!
- Jó, ez kedves Tőled, de miért utánzod minden mozdulatomat? - kérdezte, egy kis nehezteléssel a hangjában, Fénytündérke. Ne haragudj meg szavaimért, de úgy teszel, mint egy kis utánozó majom!
Ezekre a szavakra pici selyemmajmocska mászott le a pálmafáról. Ő is táncolni kezdett, Fénytündérkét utánozta.
Fénytündérke jót nevetett a majmocskán, és már nem is haragudott Árnytündérkére. Árnytündérke tréfásan olyan hosszúra nyújtotta meg, keskenyítette alakját, mintha meg akarná érinteni a Holdat.
Fénytündérke mosolygott, a selyemmajmocska vidáman makogott. A tűz körül üldögélő feketebőrű emberek elámultak, tapsoltak.
Fénytündérke és Árnytündérke azóta is együtt jár, együtt játszik, mint ahogy a fény és az árnyék is elválaszthatatlan egymástól.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-04-07 15:14:37
Kedves nagash793!
Örülök, hogy tetszett ez a valóban egyszerű kis mese (de a fény-árnyék hatásokat, persze, nem képzőművészeti, hanem irodalmi szemmel, egy életen át tanulmányoztam, és még időnként most is azt teszem).
Szeretettel üdvözöl: Miklós (Lelkes Miklós)
2010-04-07 12:24:57
Egyszerű de aranyos kis mese. Aszem egy csokorra valót igazán érdemes lenne összeszednie Kedves Miklós az ilyen írásokbólés bedobni, hátha a - mostanában kicsit kevesebbet feltöltögető - alkotók kedvet kapnak hogy illusztrálják:) Természetesen ez csak egy ötlet...de talán nem lenne rossz!