Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Lelkes
Alkotások száma: 1408
Regisztrált: 2004-05-15
Belépett: 2014-01-11
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Gyermekrovat (Mesék) (278)
-Egyéb prózai alkotások (471)
-Mese (64)
-Gyermekrovat (Versek) (111)
-Versek (430)
Irodalmi kritikák
-Verselemzések (1)
Feltöltve: 2010-04-06 11:36:08
Megtekintve: 6330
Mukimaki, mint vadász
Mukimaki, a majom, sátrat pillantott meg. Abban Futokfitek Károly lakott, a nagy lepkekutató tudós, persze, csak lepkefogó vándorlásai idején. Az esős évszakban otthon ült kis házikójában, olvasgatott a pikkelyes szárnyú pillangócsodákról.

A tudós most éppen lepkék után szaladgált valahol, így a sátorban csak ágy, szék, asztal, három tucat könyv, és hatvanhat doboz lepke várta Mukimakit, - meg egy csőre töltött puska.
A majmocska megörült a puskának. Máris felkapta és sietett közölni a többi majommal:
- Vadász leszek, oroszlánmájat eszek! Mától fogva tiszteljetek!

A többi majom igyekezett is eltisztelegni a közeléből, mert veszedelmesen ide-oda ingott Mukimakinál a puskacső. Az egyik fán azonban nem tudta befogni csőrét a nagyhangú szajkó, lekiáltott neki:
- Ugyancsak hintapalintázik nálad a puskacső ide-oda, te híres vadász! Melyik fát akarod eltalálni? Vagy talán az egész erdőt vetted célba?!

Mérges lett Mukimaki, gondolta, lepuffantja ezt a szemtelen madarat. El is találta - az egyik fát, kettővel odébb. Hatalmas, túlérett banánfürt pottyant le róla. A szajkó meg rémülten elrepült.
A majom szereti a banánt, ez tehát szerencse, az már viszont balszerencse, hogy az elsülő puska hátul oly csúnyán orrbarúgta a majmocskát, hogy ezt ártatlan szaglószerve igencsak bánta. Eldobta a fegyvert, de azért menteni igyekezett orrbarúgott tekintélyét. Így szólt előmerészkedő társaihoz:
- Kicsit vad még ez a dörgő bummbummos feneség, de majd megszelidül! Ugye, ügyesen lelőttem a fáról azt a fürt banánt?! Ugye, nagy vadász vagyok?! Ugye, jobban vadászok, mint az a lepkehálóval futkározó rövidnadrágos ember?!

A többi majom nem válaszolt neki, csak falta a banánt. Észbekapott Mukimaki, de már későn. Nem volt már banán számára, csak a banán nélüli bánat. Még köszönetet sem kapott a lepottyant csemegéért. Barátja, Szőrösbőrös Fülesbence, viszont megjegyezte:
- Méghogy vadász?! Te kis dicsekvő! A puska volt a nagy vadász, nem te! Az lőtte le a banánt.Te a szajkót akartad lelőni, az nem sikerült, bár, igaz, ami igaz, jól megijesztetted azt a pimaszkodó madarat!

Mukimaki erre megsértődött, elvonult hangyákat piszkálni. Mindig így tett, ha valaki kétségbevonta renkívül nagy eszét, bámulatos ügyességét.

Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!