A vitázgatók a Hungarian tévécsatornán mutogatják, hogy milyen okosak ők, a pártok, közállapotok, az ország helyzetének megítélésében is. Okosak, legalábbis három vitázó kerekaasztal-csoportocska közül kettő rendszerint az, ám ettől még nem lesz egy eszmecsere okos és tisztességes, mert nem csupás okos emberek kellenek a vitákhoz, hanem az igazságra való törekvés becsületes szándéka is.

Utóbbi nincs most jelen Magyarországon, legalábbis a nyilvánosság előtt, sehol. Ami a szokásos észfuttatásokat jellemzi: a többé-kevésbé jól leplezett sekélyesség, felszínesség.

A mai magyar társadalmat (és a mai világot) nem lehet megérteni és megértetni egyrészt a társadalmi rendből következő jelenségek, történések nélkül, másrészt a mai helyzet elszakításával "történelmi gyökereitől", mindenekelőtt a huszadik századi gyökereitől, e század történéseinek becsületes, tárgyilagos elemzésétől, amely elemzésnek ma a közéletben semmi nyoma. A "vitázgatók" között többségben vannak azok az idősebbek, akik, már életkoruknál fogva is, ezt a társadalmi oldalról való közelítést megtanulhatták volna, nyilván meg is tanulták, de 1989 táján sürgősen "elfelejtették". No a gondolkodó ember számára nem kétséges mitől, miért "felejtették el"!

Nagyon futólag az egyik vitázgató megemlíti a jelenlegi gazdasági válságot, mivel az említés egy ponton kikerülhetetlen, de nem mutat rá: ez a kapitalista (piacgazdasági) társadalmi rend időnkénti szükségszerű velejárója. Előzményeiben, kialakulásában, lefolyásában nyomon követhető mindaz, amit, ha a vitázgatók tényleg áttekintenének, akkor nem kapnának többé helyet a vitára, nemhogy a tévében, de a nagy példányszámú napilapokban, illetve jelentős nyilvánosságot biztosító bármilyen médiaterületen.

Az igazságra való törekvés nélkül nem érthető meg, hogy miért "beteg az ország lelke", miért erős egyes rétegekben a "reménytelenség", miért használnak a médiában szándékosan (mint már többször rámutattam) meg nem határozott, és éppen ezért zavaros fogalmakat. A cél nem lehet más: a megtévesztés.

Az igazságra való törekvés nélkül nincs hazafiság (a szó nemesebb, a haza, az ország érdekeire is kellően tekintő értelmében), amiről pedig ezen a 2010-es választási kampányban is úgy harsog minden felszínen levő párt.

Sajnos, azok a tömegek, akiknek helyzete rossz vagy igen rossz ("leszakadó rétegekként" is említik olykor ezeket), jelenlegi szellemi színvonalukon többnyire igen jó táptalajt nyújtanak a hazai (és világ-) manipulációkra. Erről részben maguk is tehetnek, még akkor is, ha szellemi állapotukért döntően a kapitalista társadalom lényegéből fakadó hazai (és világ-) manipuláció a felelős.
Igen, tehetnek ők is, mert azért nem volna olyan nehéz belátni a pártok hangzatos jelszavai mögé, meglátni a mostani poltikai életet, társadalmi helyzetet fenntartó szervezetek, intézmények - történelmileg is jól igazolható - álszent magatartását.

A gazdasági válság jövőben nyilván enyhül majd, később meg is szűnik, elképzelhető valamikor egy mérsékelt javulás a poltikai közállapotokban is, - de, még ha így lesz is, hol lesz még attól egy becsületes, jó közérzetű Magyarország!
Ahhoz, hogy ilyen Magyarország lehessen sok, mély változás kellene a világban is... és ezek - szerintem - ma még nincsenek ott a belátható láthatáron.

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)