Mond ki vagy, és én ki vagyok
ragyognak ránk az égen a csillagok.
A múltból jöttünk gyönyörű fénnyel,
csillogó szem párral, éltető reménnyel.

Volt mi volt, mára mind történelem,
hosszú sorok, megsárgult könyvekben.
De most arcod érintem szerelmesen,
hívlak téged, gyere és fogd a kezem.

Mert finom ajkaid akarom csókolni,
a telihold fényében érzékeid borzolni.
Felszínre hozni a testedben rejlő örömet,
hogy átadd nekem a teremtő elemet.

Mely által egy leszek a mindenséggel,
való és képzelet egységben.