A BOHÓC

A bohóc előadás után, amikor úgy hitte, hogy senki sem látja, lehajtotta fejét otthonában és sírva fakadt.
Egy kíváncsi kisfiú azonban követte őt, bekukucskált a lakókocsi nyitott ablakán, meglátta, hogy sír, és aggódón kérdezte:
- Bohóc bácsi, miért sírsz? Azért, mert az előadáson fejbevágtak a hegedűvel?!
A bohóc kihajolt az ablakon és megsimogatta a kisfiú fejét:
- Dehogy azért! Akkor nektek sírtam, a közönségnek, és sírás közben belül nevetett a szívem, mert éreztem: tetszik nektek az előadás. Most azonban magamnak sírok, így hát megengedhetem bánatos szívemnek az igazi könnyeket... Tudod: van úgy az Élet Cirkuszában, hogy kegyetlen Nagy Bohócok olykor igazságtalanul fejbevágják a kis bohócokat, akik csak tréfálkozni szeretnének, örömet okozni másoknak...

A CSUKA ÉS A PONTYOCSKÁK

Két ponty, egy kicsi és egy valamivel nagyobbacska, éldegélt együtt a tóban, mint hal a vízben, a hínárerdő közepén. Együtt úszkáltak, nézegettek ide-oda.
Hatalmas csuka közeledett. A kisebb, tapasztalatlanabb pontyocska barátságosan kiáltott neki:
- Szép vizi jóreggelt! Honnan jött a halbácsi?!
A csuka nem vette őket észre. Meglendítette a farkát, de nem miattuk, hanem mert irányt változtatott.
- Ez a halbácsi hallgat, mint a csuka! Ki sem nyitja a száját! - mondta társának bosszúsan a kisebbik ponty.
- Addig jó, amíg hallgat, csukott szájjal! - felelte rá a barátja. Ha meglát és kinyitja a száját, nem téged fog köszönteni, hanem könnyen lehet, hogy te mondhatsz búcsút az életednek! Jól jegyezd meg: nekünk, pontyocskáknak, ezerszer jobb a csukott csukaszáj, mint a nyitott!

A MAJMOK ÉS A KOLBÁSZ

Két majom a pálmafa alatt egy tarisznyára lelt. Megrázták erősen. Szép szál kolbász hullott ki belőle.
Az egyik majom megfogta a kolbász egyik végét, a másik a másik végét. Dühösen morogtak, makogtak egymásra. Mindegyikük magának akarta a pompás disznóbólvalót. Együtt találták, de nem akartak megosztozni rajta.
Morgás, makogás nem használt semmit. Húzni kezdték hát a kolbászt, mindegyikük sajátmaga felé. Zsíros volt a kolbász és, minthogy kikerült a pálmafa árnyékából, zsírja megolvadt a napon. Az egyik majom kezéből kicsúszott, a másik majom viszont a hirtelen lendülettől nekiesett a pálmafa törzsének. Koppant a majomkoponya, és az ernyedt majomkézből kihullott a
finom harapnivaló.
Egy kóbor kutya eddig csak nézője volt az eseményeknek, de most főszerephez jutott. Szájába kapta a kolbászt, és elloholt. A két majom magáhoztért a megdöbbenésből, de azt nem tudom, hogy igazából észhez tértek-e!