nem boszorkány vagy bosszú szipírtyója,
hanem a kémia, aranycsináló alkímia
vadászott vesémre, vezetékeimre

és átkával elkövesít, el, örökre

hiába választottam királylányt, szüzet,
apja fele országát vegylabornak adtam,
csokrostól, fátylastól, leplezetlen

a hétfejű már csak nyakaiból okádhat lángot

de hiába, a kövek csak épültek, épültek,
én meg le, ülepedtem, rögösödtem,
vetődtem, rengtem vicsorgás helyett,
telléreim kiszínezett csodákká értek

végül urológus csak geológus lehetett

a zötyögős úton buszozás, a lovaglás,
szekerezés sem hatottak,
új és új vándorkövek hetvenkedtek:

vigyázz, remegj, gátat vetünk neked,
csak kő marad köveiden, … belőled