- Jó hír, kartársöcsém! - mondta főnöke /és egyben nagybácsija/ Digemdugom Dánielnek, a Középhivatal főelőnemadó főelőadójának. Az Európai Unió pénzén öt hónapig tanulmányozhatod az európai Mikulásügyet. Gondold csak el! Brüsszel, London, Madrid! Igaz, most még csak nyár van, de talán ott is vannak nyárimikulások, nem csak Magyarországon. Igaz, csak magyarul tudsz makogni, de a Mikulásokat könnyű felismerni. Piros a bundájuk, vagy a sapkájuk, puttonyuk van, vagy zsákuk, esetleg se puttonyuk, se zsákjuk, de ajándékot adnak a gyerekeknek, ha van náluk, de ha nincs, vagy skótok, akkor nem adnak. Eszel, iszol, mikulásozol. Mindez jót tesz a Curriculum vitaednek, emeli tekintélyed, és így kinevezhetlek osztályvezetőnek. Na, milyen főnöknagybácsi vagyok én?! Tudod, hogy szeretlek, mert utálom e Középhivatalban a középszerű embereket, de te nem vagy középszerű, hanem nagyonis alsószerű, azokat kedvelem.
Elégedett volt nagybácsijával Dániel. Elutazott. Curriculumozott, vitaezett, evett, ivott, le-leszólított egy-egy csinos Mikulásra hasonlítót. Utóbbiaknak nem volt ugyan piros bundájuk, de elismerték, hogy akár Mikulások is lehetnek azért a kialkudott összegért. Egyikük ráadásul tényleg nagyon piros volt alul, akkor utána a doktort is fel kellett keresnie Digemdugom Dánielnek, aki figyelmeztette: a kezelés befejezésig ne dugjon, csak digjen.
Oly szorgalmasan tanulmányozta Dániel a Mikulásügyet, hogy nemcsak az uniós pénzt költötte el, hanem még a Hungarian State pénzecskéjéből is bőven költekezett, de, mivel a jegyzőkönyvben megháryjánosindokolta utóbbi szükségességét, még ezért is megdícsérték.
Hazatérvén ez a Dániel, nem az oroszlánok várták, hanem nagybácsija és munkatársai, a Középhivatalban. Előadást tartott nekik a brüsszeli, londoni, madridi éttermekről, bárokról, mikuláscicákról. A munkatársak irígységgel hallgatták, de nem jutott eszükbe más, mint hogy ők is szívesen ott lettek volna. Akinek eszébe jutott valami, az Dániel nagybácsija volt, nem hiába volt ő a főnök, a főigazgató, aki nem igaz, mert utóbbi esetben aligha lehetne igazgató, nemhogy fő. El is hangzott a parancs a főnöki javaslat udvarias köntösében:
- Ki kell járnunk egy Mikulásügyi Főhivatal létesítését! Elég a Középhivatal középszerűségéből!
Kapóra jött egy európai uniós pályázat, amelyről az előbb említett főnök így vélekedett:
- Adjunk hálát Minden Szenteknek - köztük Szent Miklósnak - amiért az az átkozott pártállami bürokrácia már a múlté! Lám, az Unió nem követel a pályázathoz mást, csak egy ötezerötszázötvenöt oldalas angol nyelvű kérdőív kitöltését, egy háromezerháromszázhárom oldalas melléktanulmányt, valamint hétszázhetvenhét eredeti okmány csatolását, - a búrt a búrkalappal elengedi.. Ezt a csekély kis adminisztrációt könnyű elvégezni!
El is végeztették az adminisztrációt egy külső céggel, melynek tulajdonosa - milyen véletlenség! - Dániel nagybácsijának bátyja volt, így, testvérek között, a Középhivatalnak nem került sokba az egész, csak 60 millió forintocskába. Potom összeg, igaz, Potom Pálnak /a bátyuska Pali nevű fiának/ is adni kellett további húsz milliót, az elkészült anyagok szakmai ellenőrzésért.
Brüsszelben, persze, nem olvasták el a beküldött papirosokat, mivel nem bolondok ülnek ott, hogy eunatkozzanak ilyen kis pitiáner középeurópai uniós ügyeken, hanem csak csigahátra tették a pénzt, amely előbb-utóbb, de, tekintettel a csigára, igencsak utóbb, meg is érkezett Hungaryba. Megjönni megjött, de elment másra: az Új Vízfejügyi Főhivatal létesítésére. Arra költötték el, merő tévedésből, mely tévedések gyakoriak Hungaryban, e lovasnemzetesuram-országban, - no, onnan már nem meri merni, visszakérni senki, mert annak nagyfőnöke maga a Pártnádorispán lett!
Dániel nagybácsija, sem mint Középhivatal főigazgató, sem mint Nagybácsi, nem esett kétségbe. Miért esett volna, hiszen kétség nélkül tudta hová lett az az eurós mikuláspénz! Tartott viszont egy Nagy Katasztrófa Értekezletet. Itt mondta el javaslatára célzó versét:

Tarka malac, ha nem tarhál,
akkor bőre csupán tarkáll.
Okos főnök sohsem marhál:
markát tartja, - pénznek tartály!

E gyönyörű verset egy szépirodalmi folyóirat tökkelütött szerkesztője, aki még annyit sem tudott, hogy minek egy szépirodalmi folyóiratba szép és irodalom, elkérte, közlésre. A Középhivatal munkatársai azonban megértették, hogy most a hivatal ügyfelekkel való hobbipackázásai helyett egy kis pénzkéregetőmunka következik. Írták hát a koldulgatóleveleket, például
1. a Belső Szervek Minisztériumi Misztériumába, hogy támogassák a "Mikulások is Fejet Csóválnak és Ejnyebejnyéznek a Csúnya Autólopó Bűnözésre, akár a Hungarian Rendőrség" mozgalmat és küldjenek pénzt a Középhivatal soknullás számértékű munkabankszámlájára,
2. a Külszervek Misztériumába, hasonló kéréssel, de itt a "Határon Túli Magyarmikulások Makulátlanná Tétele" mozgalomra,
3. a Hamisesélyegyenlőségi Főhivatalba, hogy támogassák az "Egy szem cukrot minden hajléktalannak pirosmikulás-napra!" jelszavú akciót,
4. a Környezetrombolásra Rossz Szemmel Néző Főhatóságnak, utóbbinak, támogatása ellenében, megígérték a "Tiszta város, tiszta Mikulás, tiszta kutya, rendes utca" mozgalom beindítását, ha..
..és így tovább.
Nos, Önök, Tisztelt Olvasóim, azt gondolják, hogy Dániel főnöke /egyúttal nagybácsija/ és annak Középhivatala nem kapott egy árva vasat sem ezekre a levelekre. Mennyire tévednek!
Dániel főnöke nem csupán nagybácsi volt, hanem Nagy Bácsi! Minden poszton voltak rokonai, vagy azoknál még értékesebbjei /vejei, menyei, fiai, lányai, unokái, testvérei, unokatestvérei, barátai, visszacincinező cinkosai, okos kosai, szeretői, szerezői, kerítői stb./, így iszonyú nagy summa gyűlt össze. Legtöbbet a Nagyzsebű Gyógyítószerek Rt. adta, amelynek megígérték: minden Mikulásputtonyra felteszik a rendszerváltott Hungarian betegeket lenéző alábbi reklámversikét, hadd nézzenek fel rá:

Piros doboz, Mikulással,
segít rajtad, annyi szent!
Benne bölcs szer: HÜLYETÁN van!
Hülyéből bölcset teremt!
Mellékhatás?! Oly mellékes!
Mért fizeted orvosod,
gyógyszerészed?! Őket nyaggasd!
Ők a mellék-okosok!

No és ki adta a legkevesebbet, azt a jelképes skótösszegecskét, azt az egyetlen apátlan-anyátlan árvaforintocskát?!
Könnyű kitalálni: az Egészségtelenségügyi Misztérium, a "piros mikulásláz betegség" megelőzésére. Még ezért is háromszor kezet csókoltatott magának, valamint hétszer is elmondta: megelőzésre, de kivételesen!
Áll-e már a Mikulásügyi Főhivatal?
Nem áll, csak a bál állt - három napig. Az a néhány milliárdocska eltűnt. Keresni keresték, mert a keresők is keresni akartak, legalábbis az eltűnésén. Ügy viszont nem lett belőle, mert ügyész volt, de csak annak első szótagjával, rendőrségi tűnődés sem igazán, mert mit lehet ott őrségeskedni, ahol nincs rend? Az Állami Számonkérőszék, persze, pénzszámonkért, de nem lövetett le senkit, hanem csak magabiztos, meglepően új, tévébe kívánkozó javaslatot tett: a beérkező pénzeket célszerű volna a hivataloknak bekönyvelni, a kiadottakat kikönyvelni, akkor előreláthatóan könnyebben látható lenne az, ami nem látható. A jövőben így legyen, völgyön, hegyen!
Hungary ez! /Ám Hungaryságában a nagyvilághoz igazodik./ Nem eszik itt olyan forrón a közkását, mire pedig kihül, - hol van már addigra az a kása?!
Már el is felejtették, hogy volt mikuláshivatali szándék. Derék nép a magyar, derékig, de még, főleg, az alatt! Elfelejt az mindent. Nagy gyakorlata van a feledésben.
Igaz történelmét is régen elfelejtette..