Február vége felé van. Esik az eső. A budapesti utcákon - a belvárosban is - itt is, ott is pocsolyák, mivel az aszfalt lépten-nyomon megroggyant, bemélyedt. Úgy sejtem, hogy ebben valószínűleg a járdák építésekor elkövetett hibák játszhatnak közre, de nem nagyon értek a műszaki dolgokhoz. Amikor Londonban voltam, ott is hasonló volt a helyzet a városi utakkal, ha esett az eső? Erre nem tudok visszaemlékezni, inkább az emberekre, parkokra, üzletekre figyeltem.
No hagyjuk! Othon a híradóból megtudom, hogy az országgyűlés megszavazta a "holocust tagadás" büntethetőségét, - a józan ész ellenére.

A holocaustot tagadni, persze, ostobaság, és erkölcsileg is elítélendő. Hasonlóképpen a "személyi kultusz éveiben" megkínzott, kivégzett áldozatokra is vonatkozik ez, de nem helyes őket a "kommunizmus áldozatainak" nevezni. Egyrészt kommunizmus sehol sem volt a világon, másrészt még a "kommunizmus eszméjének áldozatai" kifejezés is félrevezető, hamis volna, hiszen utóbbi eszme korántsem követelte meg azt, amit egyes fanatikus hívei elkövettek. A vallásháborúk, öldöklések, és mindaz a sok kegyetlenség, amit a katolicizmus elvakult hívei a történelem folyamán tettek, szintén nem a az eredeti keresztény tanításokból, a Bibliából következett, mint eszméből. Sunyítani, elhallgatni, meghamisítani a történelmet, persze, azzal az óriási manipulációs lehetőségekkel, eszközökkel, amelyekkel a piacgazdaság (kapitalizmus) napjainkban rendelkezik, nem nehéz.

No és meg lehet értetni a fentebb említett két időszakot (holocaust, illetve a sztálini, Magyarországon a Rákosi-korszak) úgy, hogy kiszakítjuk a XX. század
társadalmi-politikai eseményeiből, a kor összefüggéseiből?! Nyilván nem, ám az, aki másokat meg akar téveszteni, kiszakítja.
Utóbbi történik a világban is, Magyarországon is. Szégyene a világnak is, Magyarországnak is, - igaz, csak a becsületes gondolkodás szempontjából.

A holocaust tagadásának a Büntető Törvénykönyvbe való felvétele szamárság, nagyon káros szamárság. Akkor is az, ha Európa más államaiban már van példa ilyen törvényre. Lehet, hogy egyes képviselők jóakaratból szavazták meg, de akkor szellemi képességeikről állítottak ki szegénységi bizonyítványt. Úgy gondolom viszont, hogy másoknál valószínűleg nem becsületes szándékról volt szó, hanem éppen ellenkezőleg: hasznot akarnak húzni az antiszemitizmusból. Az említett törvény ugyanis valójában, a gyakorlatban az antiszemitizmus erősödésének kedvez, miközben az ország alapvető érdeke éppen a zsidó (és cigány) áldozatokkal kapcsolatos valósághű felvilágosítás, a múlt igaz bemutatása volna, oly módon, hogy ez elősegítse a megbékélést.

Megbékélés? Az ország most a választási vásár kikiáltóinak hangoskodásával telt. Különös kikiáltók ezek, mert többnyire elsősorban nem saját ígéret-portékájukat dícsérik (bár azt is), hanem a másik párt program-portékájára kiabálnak kígyót-békát. Olyan ez, mintha a piaci csirkeárus elsősorban arról ordítozna, hogy a halárusnál minden hal büdös, miközben elhallgatja, hogy az ő bontott csirkéi sem mai csirkék. Nagyon hatékony a nevetséges leegyszerűsítés is, például amikor nagyhangon arra célozgat az egyik pártkikiáltó, hogy a kormány ciklusai alatt mennyire fogyott a magyarok létszáma, negligálva azt a fontos dolgot: a fogyó népesség problámaköre nem csupán a kormánypolitikával függ össze, hanem sokkal bonyolultabb, összetettebb kérdés.

Megjelenőben van az a gyakorlat is e melldöngetős piacdemokráciában, amit "félkoncepciós pernek" lehetne nevezni. Példa rá, hogy az egyik párt fiatal, elkapatott képviselője, aki - nyilván megszemlélvén maga körül a mindennapos gyakorlatot, és úgy vélvén: ügyesen bár, de lehet, amit lehet - közéleti tevékenysége során "saját zsebre" is dolgozgatott (és szerzett, csak nagyságrendileg emlékszem rá, úgy ötven-hatvan milliót). A bíróság - igaz, még csak első fokon - 12 év börtönre ítélte, ami szerintem túl sok, erősen politikai nyomásra gyanús, a per politikai "hasznosítása", sőt, ízléstelen túlhasznosítása is erre mutat.
A "túlhasznosítások" egyébként sokszor undort keltően teátrálisak, így például miért kell egy gyanúsítottat (legutóbb egy megvádolt egyetemi rektort), ha nincs rá kellő indok, megbilincselni? Miért kell emberileg megalázni, már a gyanúsítás időszakában, amikor még egyáltalán nem világos, hogy elkövette-e azt, amivel vádolják?

A becsületesen gondolkodó emberek ma többnyire a mélyben vannak, és nagyonis világos számomra, hogy miért nem vesznek, vehetnek részt ebben a közéletben.
Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a pártokban nincsenek megtévesztett becsületes emberek is, de szavuk, a jelek szerint, nem érvényesül. Sejthetően leginkább a Lehet Más Politika (LMP) táborában vannak ilyenek, ők még nem ismerték fel, hogy a jelenlegi politika csak igen kis mértékben lehet más, jobb ebben a társadalmi rendben. Ilyen - mérsékelt - javítást szolgálna a pártlisták eltörlése (egyéni körzetben valamelyest jobban ismerik a jelöltet a választók), és az is, ha egy politikusnak nem lehetne két funkció-lova (így országgyűlési képviselő is, meg, például, polgármester is), továbbá méltányosan rendezni, korlátozni kellene a mentelmi jogot, és megoldást kelle találni arra is: ne az országgyűlés döntsön a képviselők javadalmazásáról, hiszen az elmúlt ciklusokban is csak visszatetszést keltett az utóbbi gyakorlat. Valószínűleg még ezek a kis reformok sem vihetőek keresztül...

No mindegy. Falra borsó a legtöbb épeszű, közérdekű javaslat, és a korsók tovább járnak a kútra. A közmondással ellentétben: csak egy-egy korsó törik el időnként, hogy legyen mit felmutatni a bámuló köznépnek: lám, ilyen igazságos ez a társadalom!

(2010)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)