GÓLYA

Tompa Mihály még irígyelte,
mivel két hazára tett szert e
madár. Hosszú a lába, csőre,
s nincs állás nélkül: tavak őre.
Kéményfészkéről sokat láthat,
s ha kígyót, békát kiabálnak
egymásra fent, lent egyes népek,
méltán érezhet büszkeséget,
s csőre csak azt kerepli egyre:
- Erőteljes e hazám nyelve!
Másik hazája Afrikában,
de ott csupán képeken láttam,
s nem ő kerepelt, egyre lőtte
golyóját, hangját kereplője
géfegyvernek, géppisztolyoknak,
s utána natúr módon loptak
ezt-azt, ha elhullt jobbra, balra
bal, jobb, fekete, avagy barna...

Két haza? Elég?! Bölcsként látod:
túl globális lett szép világod,
s több haza kell, hárommal, néggyel
elég talán...de off-shore céggel, -
különben csupán pang a pitypang,
s mindegyik hazád csak kinyiffant!

VÉRCSE

Mindegy: Irak vagy Afganisztán,
a vércse, - vércse. Ezt lásd, tisztán!
S a szó hiába erre-arra,
mert nem lesz Picasso galambja
a vércse, vagy a galamb vércse...
Ám ahhoz: ezt a köznép értse,
az kellene, mit sohsem láttam, -
némi ész kemény koponyákban!

ÖKÖRSZEM

Bájos barna csöppség. Én láttam,
egyszer, korom gyermekkorában.
Farakáson volt, s bokorágra
szállt át e kedves kis madárka...

Később csak seregét szemeknek
láttam, ökörként nézegettek,
bámultak okos szóra bambán,
s az ökörszem-báj nem volt ott, ám
tudtam, ez is világörökség:
barmok hozta örök ökörség!

(2010)