Furfangos Ferkó, ez az eszes legény, szüleivel együtt éldegélt a Három Ördög Erdejében. Nem illett lakhelyükre ez a név, mert még sohasem járt azon a tájon ördög.
Ami késik, nem múlik - így tartja a közmondás. Gombát keresgélt Ferkó az erdőben, de kétszarvú valakit talált. Rávakkantott ez a kétszarvú valaki Ferkóra:
- Az én nevem Köles Kövess Károly! Kövess!
Nem merte Ferkó ingerelni az ördögöt. Követte.

Hamarosan találkoztak egy másik, még nagyobb szarvú kétszarvúval. Ez is rádörgött Ferkóra:
- Az én nevem Búza Húzza Benedek! Húzzál!
Megijedt Ferkó, de mit tehetett? A lehetetlen mindig ehetetlen. Alázatos hangon megjegyezte:
- Húznám én az urat, húznám, de túl testes az úr! Nem bírnám el!
Gondolt egyet az ördög, valahonnan kézikocsit kerített, ráültette Ferkót és maga után húzta. Ám a másik ördög, Köles Kövess Károly sem tágított mellőlük. Ő is igényt tartott Ferkóra.

A Csacskamacska-pataknál még nagyobb szarvú ördöggel találkoztak. Ráüvöltött ez az ördög Ferkóra és a másik két ördögre:
- Az én nevem Zabosleszek Zab Zebulon! Ide legénnyel, leánnyal, vagy elkeverek bűt bával!
Leány nem volt jelen, de a másik két ördög Ferkót sem akarta odaadni. Lett erre csihipuhis vita, működött a pata, mindegyikük kapa! Ferkó megpróbált közben eloldalogni, de szemmel tartották. Kénytelen volt kabátját begombolni és valamit kigondolni. Így szólt:
- Lyukas zsákra kell a foldás, kézenfekvő a megoldás! Minek ez a nagy fejbekólintós orrkoppintós? Együtt is vihetnek engem a pokolba! Jókoraszarvú Zebulon úr vegye nyakába csinosszarvú Benedek urat, az meg szépségesenhegyesszarvú Károly urat, Károly úr pedig ültessen a puttonyába engem! Szívesen megyek a Pokolba, ott télen is jó meleg van, de meg kell kérdeznem: van-e ott pirosra sült pecsenye?!
- Lesz! Lesz! - röhécselték az ördögök. Arra gondoltak: Ferkó lesz a pecsenye, de ezt nem kötötték a legény orrára. A legény ötletét viszont megfogadták.
Egy idő után a legalul levő ördög, Zebulon, akire a többiek súlya nehezdett, panaszkodni kezdett a nyakára épített fura toronyra. A Benedek nevű ördög sem volt elégedett. Ferkó viszont erre is talált megoldást:
- Az a baj: nehéz a zsebeteket kidüllesztő zacskó! Adjátok fel ide, nekem, akkor mindjárt könnyebben megyünk előre!
Az ördögök egyetértettek vele, mert nem is konyítottak a fizikához, annakidején, az ördögiskolában, mindig hamismiskás fizimiskákat nézegettek ilyen órákon, a pad alatt. Ferkó saját nyakába akasztotta a gyémántokkal telt bőrzacskókat. Ezt követően, mikor az ördögökből épített furcsa torony hegyoldal közelébe ért, maga helyett köveket rakott Károly ördög puttonyába, ő maga pedig egy tölgyfa ágába kapaszkodott és megvált a szarvas-patás népségtől. A pokolfiak semmit sem vettek észre. Egyelőre.
A pokolban be kellett mutatniuk mit hoztak magukkal. Belzebub, a főördög, igen mérges lett a puttonyból kiömlő kövek láttán. A legnagyobb kő felségsértő módon éppen az ő patájára gurult. Mentegetődzött a három ördög, hogy így volt, úgy volt a Három Ördög Erdejében…
- Tökkelütött tetű, könyörgő kullancs, bőgő bögöly! - üvöltött rájuk a főördög. Abban az erdőben biztosan varázsló lakik, őt tettétek a puttonyba, ti tizenkettedeszűek! Az meg maga helyett kővel nyomatta le agyartalan agyatok! Oda ne merészkedjetek többet!
Ez utóbbit a három ördög az ördögfogdában erősen meg is fogadta. Sőt, e fogadalmuk be is tartották…

Furfangos Ferkó is megfogadta, hogy, ha teheti, a jövőben elkerüli az ördögöket. Három zacskó gyémánt ugyan nem kevés jutalom az átélt izgalmakért, de másképpen is megeshetett volna az eset. Nagy különbség ám aranyozott antik karosszékben ülni, vagy a Pokolban piszkos kemencében sülni! Ezt - némi gondolkozás után - ti is beláthatjátok!