Bejelentkezés
elfelejtett jelszó - regisztráció

Alkotó: Trubadúr
Alkotások száma: 258
Regisztrált: 2007-02-28
Belépett: 2011-09-13
Publikált rovatok
Irodalmi rovat
-Novellák (2)
-Egyéb prózai alkotások (1)
-Dalszövegek (7)
-Elbeszélések (1)
-Versek (245)
Képgaléria
-Fotók (2)
Feltöltve: 2010-02-23 15:33:39
Megtekintve: 6057
Álmaimban
Álmaimban a jövő boldogságot terem,
szerelmes csókot, sok zsibongó gyermeket.
Barátságot, mely hűséggel vigyáz,
tüzes bort, melytől szól a gitár.

S nézzük együtt a csillagok útját,
gyermekeink ámítja a csodás mesevilág,
mit őseink a tűz körül regöltek egykor,
szívünknek egy törvény parancsol.

Mely űzi messze zabolátlan képzeletünk,
Kárpátok bércei ölelte földet Hazának nevezünk.
S gyermekeink szívébe helyezzük tovább a lángot,
mellyel Hunor és Magyar Istenünknek áldoz.

És ami nem tűr semmilyen megalkuvást,
győzelmet kér, vagy áldozatot a dicső halált.
Mert nem akarok úgy a fiaim szemébe nézni,
hogy tehettem volna, de egyszerűbb volt félni.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-02-24 09:31:41
Ezer éve eladott ország, de fiai feltámadását hőn várják évszázadok óta,
hogy egyszer, legalább egyszer, vígan szólhasson az a nóta.

És tudod, más ha reánk tekint, csak tényeket lát, és nem érzi azt amit a sejtjeink szintjén is fáj. De le kéne számolni a fájdalommal, és nem butasággal elfedni, hanem tenni tenni és tenni. Mert az halt meg akit elfelejtenek, és az az ország válik hamuvá amit gyermekei égetnek fel.
2010-02-23 20:05:01
Igen, a vége visszaránt a való világba. De úgy gondolom, ha a jelenben nem lesz változás, akkor nem valósulhat meg szebb jövő!