biciklizik lám egy Csenddarab
a fülemnek csontos hajlatán
lassít mert látja bűntudatom
kifordított agyam falán

megszólítom: "ha van ideje
elvihetne talán a vázon"
"hogyne" válaszolt mohón sőt
ad kabátot is ha fázom

"hiába" mondtam "nincs már semmi
mi felmelegítené testem"
"hát sehol sem leltél megnyugvást?"
"pedig mindenhol kerestem"

"hová tart?" kérdeztem felszállva
"s mi lelte hogy ilyen kába?"
"a Zajok lelegeltek" mondta
"s már minden, minden hiába"

"sajnálom tényleg" válaszoltam
"de én szívesen önnel mennék"
gondoltam vigaszt nyújtok neki
s örülne ha társa lennék

"üdvözlégy pajtás" nyújtja kezét
"jöjj velem hát végig utamon"
"elviszlek a Magányhoz" "merre?"
"bútól balra túl a nagy tavon"

"mily jó" mondom "kezdtem épp hinni
hogy többé nem jön erre senki"
"Azt beszélik, hogy a Magányhoz
nem éri meg egyedül menni"