Bonyolult kép, mégis egyszerű az egész,
mert minden alapjául szolgál a remény.

Melyért naponként újra és újra felkelek,
s oltja szívembe a rózsaszín felleget.

Hogy igenis lehet szép a holnap,
a szerelem csókjai engem is elhalmoznak.

S van miért a délidőket várnom,
egy lopott csókért mely maga a mámor.

Aztán sietni haza a napi rohanásból,
forró levest szürcsölni a mama asztaláról.

És megpihenni az otthon varázsában,
karjaimban az imádott lánnyal.

Egyszerű dolgok, mégis nekem tetszenek,
mert őszinték, és így jól van ez.